20.08.2015.

Jé, most veszem észre, mikor leírom a dátumot, hogy már augusztus huszadika van. Nem mintha a magyar államalapítás jelentene itt valamit. De otthon biztos van a virágkarnevál, hacsak el nem mossa az eső, mert mondta tegnap nagynénim, hogy nagyon hideg van és nem bír elállni az eső sem. Tegnap kint volt mamáéknál, szóval Zsoltikával ezeréves videoklipeket linkeltek nekem meg én is nekik, nosztalgiáztunk meg nyávogtunk egy sort, hogy mennyire hiányzik nekem mindenki, meg nekik is én, szóval kaptam egy hármas szelfit tőlük (Zsoltikáról,Zsuzsiról meg Mamiról) ami tisztára megmelengette a kis szívemet.

Eddig még nem tudom megmondani, hogy hozzá lehet-e szokni szeretteink hiányához, mert ilyen hullámokban tör rám a borzasztó hiányérzet. De még csak két hónapja vagyok kint. Pontosobban holnap lesz kettő hónapja, hogy itt vagyok a szerelmemnél végre.<3
Régebben az augusztus huszadikák mindig a bulizásról szóltak, kiskoromban meg persze a tüzijátékról, amit mindig mamáék ablakából néztünk tesómmal, mert olyankor anyáék elmentek bulizni, minket meg oda tettek le.
A tavalyi augusztus huszadikám egy nagy béna semmi volt, elmentünk az akkori barátommal Ibolyába, ittam egy vizet, minden tiszta uncsi volt, szóval elsétáltunk haza és aludtunk. Ehh. Izgiiis.
Az azelőtti, a 2013-as viszont KIRÁLY volt, aznap szakítottam az exemmel, na igen, emiatt kissé nehézkésen indult az este, mivel majdhogynem náluk laktam és ott volt egy csomó cuccom és az exem közölte, hogy mindent kirak az utcára. Anya meg mámoros boldogságban égett, hogy végre szakítottunk és készségesen felajánlotta, hogy én menjek csak Fruzsival bulizni, ő addig elmegy a cuccaimért kocsival, csak aztán rájött, hogy HUSZADIKA VAN, minden le van zárva, ki se tud jönni a Batthyanyi utcai parkolóból, szóval taxiba kellett ülnünk és úgy elhordani a cuccaimat. De ez nem szegte kedvünket Fruzsival, mert utána annyira jót buliztunk. Csak az Ibolyában voltunk meg utána gyrosozni, utána meg leültünk az éjjel-nappalis pékség teraszán dumcsizni. Mellettünk egy bácsi ült egyedül egy ideig, aztán felállt, de még mielőtt hazament volna, hozott ki nekünk tölcséres fagyit ajándékul, amiért olyan jókat nevetett az asztalnál ülve, amíg minket hallgatott. Hát igen, azért vannak még normális emberek. Persze, mi nem tartozunk közéjük.XD
A 2012-es huszadikán még együtt voltam a cucckirakós barátommal, érdekes, akkor is Ibolyában kezdtünk, taliztunk a csajokkal, voltunk vagy 10-15en, az vicces volt, de nem annyira emlékszem már, hogy mi történt, meg mi hogy volt. :(
Azt hiszem, maradtunk jóideig, aztán kettesben akartunk lenni és elmentünk a nonstopba bevásárolni chipset meg csokit és hazazúztunk pizzázni.
A 2011es huszadikán nagyon részeg voltam, Gréti nálam aludt, és előző nap is buliztunk, mert ilyen három napos BeatBeach fesztivál volt, hát ezt még leírni is szörnyű. na mindegy. Grétivel úgy kezdtük az estét, hogy anyaáék bevittek minket kocsival egészen az Ibolyáig, pedig a többiek nem ott vártak minket, hanem Svejkben talán, vagy Arizónában, deúgy voltunk vele, hogy na majd mi ketten késve érkezünk. Grétinél az elmaradhatatlan fényképezőgép (szóval jó sok képet is lőttünk aznap este), kikértünk vagy nyolc jucivodkát, elmentünk a leghátsó terembe, pár képet csináltunk, mert nagyon szépnek meg szexinek éreztük magunkat így 15-16 évesen, lehúztuk sorba azokat az undi acetonos izéket és onnan mentünk a többiekhez. Tiszta gázok voltunk amúgy, de ez akkoriban nem tűnt fel, csak simán nagyon jól éreztük magunkat. Akkor még időkorlát volt szabva, hogy meddig bulizhatunk, anya háromkor jött értünk, de nem is volt baj, mert amúgyse akartunk soha tovább maradni, sőt, a bulikban valaki mindig elkezdett valamiért bőgni, vagy egyéb probléma akadt, ami miatt hamarabb is haza akartunk jönni.
A 2010-es huszadikán életemben másodjára voltam bulizni, mégpedig BeatBeach-en, még nem igazán voltam benne ebben a bulizás témában, emlékszem, anya csinálta a sminkemet, úgy néztem ki, mint egy prosti és ezen az se segített, hogy párducmintás miniruha volt rajtam meg az a magassarkú cipőm, amibe elballagtam nyolcadikból előtte két hónappal. HÁT BESZARÁS. Az én lányom tuti nem kezdi majd ilyen korán...xD Na, mindegy, Fruzsival meg Bettivel voltam, én nem mertem alkoholt inni akkor még, de azért egész este táncoltam, de semmi fiúval nem akartam, mindnekit elküldtem, szóval alapjáraton teljesen jókislány voltam, mégha nem is néztem ki annak.
Amúgy ezekből a BeatBeach-es bulikból alakultak igen rövid kis horrorsztorik: mégpedig a bulifotók. Te szent Isten, mennyi olyan lehet még fent a neten, amin rajta vagyunk!
Na, midnegy, ma érkezik Magyarországról nekünk két nagy hűtőtáska megtömve csirkemellel meg mindenféle hússal JUHUU, már tiszta régóta nem ettem csirkemellet. Szóval este összeütünk valami király vacsit Gyurival és valószínűleg addigra elfeljtjük, hogy huszadika van, de annyi baj legyen. Legközelebb már csak Szilveszterkor bulizok szerintem otthon, de akkor nagyon.

 2011. augusztus 20.! XD

18.08.2015.

Tegnap délelőtt itthon ültem egyedül, szóval alkalmasnak tartottam az időt arra, hogy elkezdjem végre a kis "szerelmünk lapjai"-nkat Gyurival. Van egy kis keményfedelű könyvünk és van sok közös kép előhívatva, azokat szándékozunk beleragasztani, de úgy gondoltam, jó lenne, ha lenne benne a megismerkedésünkről is valami. Szóval az én meg a Gyuri facebookja segítségével nagy nehezen visszakerestem a legelső beszélgetésünket és onnan olvasgattam. Nem volt egyszerű, mert mikor hivatalosan is összejöttünk, nem sokkal rá új Facebook profilt csináltam. De szerencsére még be tudtam lépni a régibe.
Sajnos mikor Gyuri itthagyja a telóját nekem, túúúl nagy a kísértés, hogy elolvasgassam miket beszélt anno mindenféle csajjal. Na jó, tényleg nem volt sok. Mikor meg találkozgattunk már, akkor csak egy csaj nyomult rá, már az elmondásából is full idegesítő pénzéhes nyomorék lehet, és ő is ezt mondja, nem is értem, hogy lehettek akkor ennyire jóban, hiszen Gyuri meg annyira nem ilyen. Szánalmas volt amúgy, ilyeneket írt neki, hogy szerelmem meg szeretlek, választ nem kapott, de azért írta. Eh. Milyen csajok vannak mostanság.
Én meg úgy gondoltam mindig, hogy soha rá se írnék egy pasira, hát én vagyok a nő, írjanak nekem. Ezt a szabályomat megszegtem egyszer, mert Gyuri nem keresett engem novemberben egy napon, és akkor ÉN ÍRTAM NEKI, ez egy hatalmas történelmi pillanat volt. Látszik, hogy már akkor tudtam, hogy ő nem ám akárki lesz nekem.
Van olyan szerelem, ami csak fellángolás, pár hónap alatt elmúlik, igazából azt nem is lehet szerelemnek nevezni. Személy szerint nálam az ilyen fellángolások maximum 3 hónapig tartanak, utána elkezd idegesíteni az aktuális illető minden egyes mozdulata, a beszéde, a gondolkodása, és akaratlanul is csak a hibákat találom meg benne.
De van az igazi szerelem. Amiről az ember egyszerűen tudja, hogy igazi. Magától értetődő. De azt hiszem, minden szerelem más és más. Voltam én már Gyuri előtt is szerelmes - egyszer. És az igazi volt. Mert az igazi szerelem csak egyetlen módon múlik el: sok sok idővel, de még az is kevés, mert kell hozzá valaki, valaki új, aki JOBB, mint a régi. És ezt nem úgy értem, mint mikor valaki felejtőnek használ egy személyt. Az teljesen más.
Nekem volt felejtőm (szégyen de magam sem tudtam mit csinálok, csak így visszanézve) , és aztán mindent megforgatott a sors, és találkoztam Gyurival, és máris elég sok nehézséget élt meg a kapcsoltunk, főleg, amikor külön voltunk 56 napig, mindketten belehülyültünk a másik hiányába és majdnem hülyeségeket csináltunk. Aztán itt van ez a két gyökér, akik mindenáron szét akarnak választani minket, ha összekapunk, akkor csak miattuk, ők meg mosolyogva nézik.
De úgy néz ki, mostantól minden JOBB lesz! :)
tegnap voltam bent az Ázsiai étteremben, megnéztek engem, beszéltek velem, majd közölték, hogy fel vagyok véve! Hát alig hittem el, hogy ilyen egyszerű lesz. Nagyon rendesek voltak, és összesen hat magyar dolgozik ott, azt mondták majd természetesen segítenek mindenben. Mondtam, hogy kéne szállás is, de csak szeptember elsejéig, mert utána lesz a városban lakásunk a barátommal. Szóóval, azt mondták, már most rögtön kezdhetek (napi 12 óra munka minden nap jee) de Gyuri azt kérte, mondjam, hogy csak hétfőn tudok, ne hagyjam már egyedül, ráadásul ez a két csicska megy el Hollandiába füvezni a hétvégére, úgyhogy azt még pont kettesben tudnánk tölteni. Ha már utána úgyse nagyon találkozunk a munkám miatt. :( De hát mindegy, ki kell bírni, maximum két hónapot maradok amúgy is ott melózni, mert nem bírnám tovább, hogy Gyurival mondjuk csak akkor látjuk egymást, ha lefekszünk egymás mellé aludni.
Az első havi fizu KEVÉS, de a második már több lesz. De még az a 800 euró is jó lesz, legalább lassanként majd berendezhetjük azt a szépséges lakást.
Tudtam én, hogy minden jóra fordul. Úgysem Gergőnek lesz igaza. Gyuri szerint az fáj neki, hogy ő már most jobban boldogul, mint ő, amikor kijött és idegesíti, hogy kezdi elhinni, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi lány. Mert ő anno a barátnőjével jött ki ide, és a csaj meg otthagyta őt egy törökért haha. Hát...nem csoda amúgy. De Jancsi is ilyen, hangoztatja, hogy minden nő kurva, nem is ismer másmilyent. Hát mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Valamelyik este hazahozta őt a nyelvsuliból egy csaj, és kint aztán beszélgettek a kocsiban vagy kettő óra hosszát a sötétben, majd feljött Jancsi és mondta, hogy csak beszélgettek végül is, mert a csajnak barátja van és azt mondta nem lenne helyes bármit is csinálni, mivelhogy van barátja. Jancsi ezen tisztára elképedt, és azt mondta, nincs még egy ilyen csaj, aki ilyen érett és nem akarja megcsalni sem a barátját, hát ez elképesztő. PFFFFF. Gyuri meg csak hallgatott, pedig mondta, hogy majdnem mondta, hogy hát pedig van még ilyen lány, ott ül az én szobámban.
Úúúúúgy szeretem! Még mindig és még nagyon-nagyon sokáig! <3

Bármikor nézek én az égre fel, az arcodat magam elé képzelem, veled minden jó, veled minden szép, veled minden perc ajándék.

 ú ez nagyon király dolog. Imádom a kaktusz jégkrémet, de főleg a tetejét azt a zöld rücskös(XD) részét, és ebbe csak olyan darabkák vannak, ráadásul a rücskök ROBBANÓCUKORKÁK!

16.08.2015.

Ma voltunk végre megnézni a lakást. Eleinte a környéktől kicsit borzongtunk, mert tény, hogy csendes, de a szembelévő ház olyan, mint valami bérgyilkostanya, hatalmas szarvasagancs kiakasztva a ház elejére meg mindenféle ijesztő woodoo-dolgok, ja és a terasz teteje pont úgy van behorpadva, mintha a tetőről ráesett volna egy hulla. De ez már csak az én képzelőerőm.
Valamiért egész életemben mákos voltam, csomó minden úgy sikerült, hogy nem is számítottam rá, de abban viszont mindig hittem, hogy majd úgyis szerencsém lesz és akkor jó lesz minden. A nő, aki megmutatta nekünk a lakást, nagyon aranyos volt, magyar, de már 15 éve kint él és Németországot tekinti hazájának, sose menne vissza Magyarországra. Megértem. Azt mondta, ő ott van majdnem a szomszédban, és segít bármiben, ha kell. A főbérlő konkrétan fiatalokat keres az új lakásba, szóval mi pont megfelelünk majd neki. Elvileg nagyon jó fej, laza meg fiatalos, de holnap valószínűleg úgyis találkozunk vele. A lakás egyszerűen csudiszééép! Teljesen új, még tiszta újszaga van az egész háznak. Tágas is, meg valami modern szigetelés van benne és légkeverő rendszer, amivel sokat lehet spórolni.
Lesz nagy közös kert is, októberben lesz kész, szóval tiszta jó. A szomszédaink meg magyarok lesznek, azt mondta a nő, nagyon jó emberek, mindenhez értenek és segítenek majd biztos, ha kell.
Már csak az a lényeg, hogy szeptember elsején ki tudjuk fizetni az első havi lakbért meg rezsit meg ilyeneket és végre jön a jóvilág!
Ja, és akár már jövőhéten bejelentkezhetek oda, és akkor mehetek dolgozni. Két fizetésből már fenn tudjuk tartani a lakást simán. Meg lassanként majd berendezkedtünk, van egy csomó ötletünk már.
Gergőék egyre elviselhetetlenebbek, nem csak a számomra, mégis Gyuri tegnap majdnem összeveszett velem, mert egyre kevésbé bírom magamban tartani a megjegyzéseimet. Tudom, hogy már nem sok van hátra, de fúú, annyira beolvasnék nekik. De Gyuri azt mondja, még ne, még ne, ő is próbál nyugodt maradni.
Gergő tiszta butának nézi Gyurit, most is ordibált vele a konyhában, hogy mondjon már mégis valamit, elköltözik vagy csak simán hazaküld engem vagy mi lesz? Csodálkozik, hogy nem osztunk meg vele mindent? Mindenbe beleköt, mindent leszól, lenézően beszél, hogy mi ezt úgyse tudjuk, nekünk ez nem való, nekünk ez úgyse sikerülne...
Azt mondta Gyurinak, hogy a focival kapcsolatban is olyan gyermeteg álmokat kerget, amik sosem fognak megvalósulni. Fúú, de megverném. Csak mert ő szerencsétlen gyökér, és ő így gondolkozik.
A veszekedés után Gyuri még egy ideig tiszta feszült volt, mondta, hogy Gergő valószínűleg soha többé nem szól hozzánk, de ő se hozzá. Az a nyomorék megint tiszta gonosz meg gáz dolgokat mondott.
Olyan sokat kell csalódni az emberekben...

13.08.2015.

Tegnap este az öcsém elég rendesen kikészített. Nagyon csúnya dolgokat írt nekem, az volt a lényeg, hogy én tönkretettem az ő életét, mindig az én árnyékomban kellett élnie, én elnyomtam őt, és hogy nem érti, miért kaptam meg és értem el mindent, amit akartam, ő pedig nem. Szerinte önző vagyok, mert csak magammal törődök és csak kihasználom anyát, meg nyalizok neki és igazából egyáltalán nem is szeretem.
EHHH csak ültem a laptop előtt és pislogtam hogy wtf, én mindennél jobban szeretem anyát meg ezt a kis hülyét is. Azt írta ismer, én csak kihasználok mindenkit, hogy nekem jó legyen, azzal nem törődve, hogy az édestestvérem álomba sírja magát mindennap és ott fogja hagyni a gimnáziumot, hogy elmenjen dolgozni, mert ő nem bírja így az életet. Nos, az érzéseimről fogalma sincs, mert tény, hogy 16-17 évesen volt egy hisztis időszakom, mikor úgy konkrétan nem éreztem SEMMIT, de mostmár nagyon is érzem a szeretet, úgy, mint soha azelőtt és az volt a legnagyobb örömöm, hogy anyát igazán boldognak láttam, amikor nálam volt a múltkor. Szenvedek a piciny családom hiányától is, pedig azt hittem, nem fogok.
Zsoltikánál konkrétan az váltotta ki ezt a hisztit, hogy anya nem fizette be a telószámláját és kikapcsolták a mobilnetét. És hogy ő nem tud net nélkül élni.
Ezt igazolva, facebookon elköszönt mindenkitől, hogy megy meghalni, begyógyszerezi magát, ez nem vicc. Réka kétségbeesetten írt nekem, hogy mi van és hogy most mit csináljon? Még én is megijedtem, pedig Zsoltikának volt már pár ilyen húzása azelőtt.
Természetesen nem csinált semmit, csak szokás szerint feleslegesen generálta a feszültséget, hogy figyeljenek rá oda. anyával úgy ordítozott otthon, mint egy idegbeteg )simán el tudom képzelni). Anya szerint olyan volt teljesen, mint a volt nevelőapánk, Laci, ami ijesztő, nem akarom, hogy olyan rémséges ember váljon belőle.
Anya meg nem tudott, mit csinálni vele, nem tudta leállítani, szóval kapott jópár nagy pofont. Szomorú, hogy ennyi idősen ilyenekhez kell folyamodni. De az legalább bevált. Zsoltika azt írta Rékának, hogy utál mindenkit és mindent, hagyják békén és lefeküdt aludni.
Úgy terveztem az életem, hogy nekem majd mindig az öcsém lesz az első, mindent meg akarok adni majd neki, de jelenleg nem vagyunk beszélő viszonyban és nem is leszünk szerintem vagy karácsonyig. Amiatt nem aggódok, hogy nem bocsájt meg soha, mert testvérek vagyunk, alap dolog, hogy egyszer majd megbocsájt, na meg elég könnyen lekenyerezhető mondjuk egy Vans cipővel és akkor már el van felejtve minden.

Nosztalgia

Amúgy imádok nosztalgiázni, mert annyi vicces meg érdekes meg bizarr dolog történt már velem, hogy mindig is azt akartam, sose felejtsem el azokat. Erre már nyolc évesen rájöttem, mikor elkezdtem írni az első naplómat.
Sok-sok betelt napló után aztán meg maradt a blog. Jó ez is. Könnyebb képeket betenni.

hát mitagadás, mi hárman voltunk a legjobbak!

ibolyás esték <3

 halloween XD hát az az este....jesszusom.

 battuuccc

XDDD

 

VODKA!!!!4444négynégy

 

a rajság velünk született

szokásos szombat esti életkép

apartmanban belépve a szobába az első kérdésem Fruzsihoz: - Szerinted beférek alulra a szekrénybe?
- Nézzük meg!

első fehérjémXD 2013 május

lógás a suliból, helyette menhelyen kutyisétáltatás <3

ehhh.....2011 vagy 2010....omg

supermenek a suliban

 

ForeverAlone

 

alkotás a suliban, szobrászművészet

 

 alkoholista

beszóttááá'???

hatott a vödör

11.08.2015.

Szerintem eddigi életem alatt soha nem telt még ilyen gyorsan az idő. Félelmetes. Mi van, ha mostmár mindig ilyen lesz? Mondjuk, anya azt mondta régebben, hogy majd ha meglesz az első gyerek, na onnantól durván rohanni fog az idő. Ne már, nem akarom. Mármint gyereket azt majd igen, de ne szaladjon már el így minden.
Anyát amúgy fogom látni 29.-én, egyrészt mert ad valamennyi pénzt az új lakás kivételére, másrészt meg amúgyis látni akar meg én is őt, mert nagyon hiányzik! De remélem, ha elválunk utána nem lesz nekem megint olyan borzalmasan rossz magányérzetem, mint most volt. Mondjuk, akkor már dolgozni fogok, a városban fogunk lakni és CSAK KETTEN leszünk, nem idegesít majd minket ez a két nyávogós, hisztis gyökér.
Anya azt írta, jó úton haladunk, mondtam, hogy szerintem is, de tényleg igaz, hogy apró lépésekben kell menni az úton. Gyurival már megvan a célunk, Aschaffenburg után már Frankfurtban fogunk lakni!
A szembeszomszéd amúgy magyar, de már ezer éve itt kint él és felajánlotta yurinak, hogy elviszi őt az Aschaffenburgi focicsapatba, hogy megnézzék. Gyuri azt mondta, még formába jön, de szeptember-október körül mehetnek. Szóval ez kirááály, mert én tudom, hogy úgyis azt mondják majd, hogy kelleni fog, mert tehetséges és elszánt. Amúgy nem tudom írtam-e, mi volt a szerencsesütinkben, amit kaptunk az ázsiaiaktól? A Gyuriéban az állt, hogy "A neved egyszer híres lesz." Na, ő pont erre vágyik a focival kapcsolatban. Az enyémben az állt, hogy hasznosítsam az információkat, amiknek a birtokában vagyok. Még nem jöttem rá, hogy pontosan mire céloz, na de majd, vagy maximum majd utólag.
Fúú, de alig várom már, hogy elköltözzünk kettesben! Már nem sok nap van hátra, plusz ebből három nagyon jó lesz, mert Gergőék elutaznak Hollandiába drogozni. Amúgy állandóan azzal menőznek, hogy mennyi kokót szívnak otthon mindig meg ilyenek. Akkor ezért olyan hülyék ezek itt, biztos elvonási tüneteik vannak.
tegnap bejelölt valami srác, nem jelöltem vissza, erre írt, hogy helló, megkérdeztem mit akar, azt mondta, egy kis segítségre lenne szüksége, mert ő már öt hónapja kint van Aschaffenburga és nagyon be akar már chill-ezni, de senkitől nem tud cigit venni. Öh, soha közöm nem volt a füves cigihez, de még a rendeshez sem, nem is írtam vissza inkább semmit. Gyuri hazajött este, megmutattam ezt neki, aztán persze egyből én voltam a hibás, hogy minek írtam vissza, hát ennyire hülye vagyok, hogy nem látom, hogy csak valami indokot keresett, hogy beszélgethessen velem ? Még mindig tartom magam a véleményemhez, hogy ez nem igaz, és nem vagyok hülye. De mindegy, nem is számít, jól összevesztünk, a kezdődő éjszakai viharban elrohantam messzire az erdőbe, Gyuri félóráig keresett mindenfelé, aztán elkezdtem félni, mert nagyon sötét lett, és arrafelé sok az állat, szóval visszasétáltam a parkolóba, és leültem egy fa alá. Nem zavart, hogy óriásiakat villámlott, csak nem akartam megázni.
Gyuri szaladt le a kocsijához, hogy valahol messzebb is keressen engem, de meglátott a parkolóba, szóval megfogta a karom és felvitt a házba. Aztán még egy darabig nem szólt hozzám, én se hozzá, nagyon rosszul éreztem magam, mint mindig, amikor veszekszünk. Fizikailag is tiszta rosszul lettem, mire aggódni kezdett és nagyon édes lett.
Aztán végülis kibékültünk meg hát én nem tudok haragudni rá sajnos. Semennyire.
Annyira szeretem! De tényleg annyira, hogy ő tud engem a legboldogabb tenni de a legnyomorultabbá is, ha esetleg valami olyan történne. Még szerencse, hogy ennyire imád engem ő is. A hülye hisztijeim ellenére is, amiket azután műveltem, hogy elment anya. De amúgy szerintem mind csak a gergőék miatti idegeskedés miatt volt. Hála Istennek, mostmár teljesen leszarom őket és csak sajnálattal tekintek rájuk. Olyan viccesek amúgy. Jancsi mondta, hogy jövőhét hétvégén majd elmegy bulizni Gergővel és majd felszed egy jó kis orosz csajt. Erre felröhögtem, de nem tűnt fel neki, hogy azért volt, mert annyira tudom, hogy soha életében nem merne odamenni egy lányhoz sem. Pont az ilyeneknek van ekkora pofájuk, hát milyen ez a világ.
Amúgy megnézette velem a Gyűrűk ura mindhárom részét és amúgy nem is olyan rossz. Ma jönnek a Hobbitos filmek.

 

 sose akar velem képet csinálni :( 

 

kiskacsa fürdik

hát basszus, tényleg

07.08.2015.

 

Véget ért a jóvilág. Hazajöttek Gergőék, rögtön nem is volt már kedvünk kimenni a szobából. Hozzánk se szóltak, tiszta lenezően viselkedtek velünk, aztán kiderült, hogy az a baj, hogy Gyuri számlájáról nem ment át elsején a lakbér Gergő számlájára. Mindig csak a pénz!
Vagyunk ám bajba, mert legkésőbb szeptember elsején el kell költöznünk, amivel nem is lenne gond, ha nem kéne minden lakáshoz olyan rengeteg kauciót fizetni. Egy magyar csaj írt nekem, hogy ő nemrég vett ki egy nagyon szép új lakást, nappalis+hálószobás, nagy fürdős,konyhás csak nem bútorozott, ami nagy gond nekünk, mert még ágyunk sincs (Gergőé az ágy, amin most alszunk) viszont a csaj szerint meg lehet dumálni a főbérlővel, hogy ne kelljen kauciót fizetni, ha viszünk banki bizonylatot arról, hogy mennyit keresünk.
Szóval ez nagyon jó, és Gyuri azt mondta, írjam meg neki, hogy érdekel bennünket a lakás, és majd ha visszajön Németbe a csaj (most otthon van) akkor megnézzük. Meg az is tiszta jó, hogy a városban van.
Lenne nekem egy munka abban az ázsiai étteremben, ahol kajáltunk egy magyar srác ott dolgozik és rámírt. Azt mondta, oda felvennének, a pultba kerülnék valószínűleg kajákat kiadni meg italokat feltölteni és azt mondta, ha vele leszek, akkor majd tud segíteni. A nagy gond ezzel a melóval az, hogy napi 12 óra munka, heti egy szabadnap van, de az nem lehet hétvége, csak hétköznap. Szinte sosem találkoznék Gyurival...Mondtam a srácnak, hogy emiatt, köszi, de nem, maximum akkor vállalnám, ha csak egy-két hónapot dolgozok ott végig és aztán leléphetek, amint találok egy másik állást, de ilyet biztos nem lehet. Gyuri mondta, hogy mindenhol ilyen három hónap a felmondási idő. De ez a srác meg írta, hogy hát itt nincs felmondási idő, akkor mész el, amikor csak akarsz. Úgyhogy ha szeptemberig nem lesz más, akkor marad az a munka. Gyilkos lehet a 12 óra, de most nagyon kell a pénz.
Gergő is itt veri magát a pénzéért, az se zavarja végül is, ha éhen halunk, de mindegy, mondtam Gyurinak, hogy csak kibírjuk valahogy. Gergő azt mondta, mi ketten sunyulunk Gyurival (hát nyilván nem is mondtuk el neki, hogy voltunk már kétszer is a másik főbérlővel beszélni, meg hogy van most ez a lakás a városban meg ilyenek, mert úgyis mindent leszólna és amibe tudna, bekavarna) és elkezdett fenyegetőzni, hogy ha át merjük őt verni, akkor meg fog verni valamelyikőnket, vagy engem, vagy Gyurit. És még Gyuri mondja, hogy legyek nyugodt és viselkedjek velük szemben rendesen! Már igazán nem sokat kell kibírni velük, szóval megteszem ezt, de nem miattuk, hanem Gyuri miatt.

04.08.2015.

Annyival de annyival jobb minden így, hogy Gyurival csak ketten lakunk! Ez most nagyon jól esett nekem meg nekünk, hogy hazamentek, mindketten ezerszer jobban érezzük magunkat, nincs aki lehúzzon, aki beszóljon vagy parancsolgasson, senki nem nyávog idegesítően és nem hallgattja meg senki a Love me like you do-t ötvenszer egymás után. (Kajak ezt csinálják. Lehet melegek, csak még nem vallották be maguknak. Na majd, ha kettecskén laknak..)
Tegnap voltunk Gyurival a kedvenc éttermünkben, az Asiapalast-ban, de most nem este mentünk, hanem ebédidőben és rá kellett jönnünk, hogy ilyenkor azért olcsóbb a kajálás (amúgy annyit eszel, amennyit akarsz) mert nem volt például kagyló és a kedvencünk, garnéla sem!!! Szóval beértük a sushikkal meg halakkal de ah, így is annyira jó volt. Mindennap tudnék ilyen kajákat enni. Olyan sok sushit ettünk, hogy már vagy háromszor éreztük azt, hogy na jó, nem fér belénk több, de azért eleszegettünk ott több, mint másfél órát. Aznap utána én már nem is ettem semmit.xD
Ma Gyurinak délután megint nyelvórája lesz, én addig elmászkálgatok majd a városban, azt úgyis szeretem. Menni akartunk kondiba is utána, de el kell mennünk bevásárolni, mert elég vészesen üres már a hűtő. Amúgy úgy imádunk bevásárolni. Órákat el tudunk lenni, de amúgy ha anyával vásárolok is így van, ezzel annyi a baj, hogy túl sok mindent veszünk, de legalább a bevásárlás is egy naggyon jó szórakozás. Tegnap Gyurival vetünk egy nagy színes-zseléstoll készletet, szóval most aztán kiélhetjük magunkat a kis német füzeteinkben, amikből itthon tanulunk.Még mos kezdtük el mondjuk, de ránkfér, meg Gyurinak sokat tudok segíteni.

Audi R8 <333

 

neki sikerült pálcikával suhi-t enni. én meg sem próbáltam xd

a kastély :)

 

ezt Gyuri találta a MediaMarktban és mondta, hogy szerinte tesómnak tetszene. Igaza volt!

 

mikor Anyuci nálam nyaraaalt <3

 

ich liebe dich 

 

nagy utazáás

:DDD

29.07.2015.

Na, ELVILEG ma már lesz internet. De már igazán nem is hiszek ebben az egészben, adtak már meg több időpontot is, hogy na majd ma, majd ma, majd egy hét múlva, na persze, pff. Naggyon jó lenne, ha lenne, mert legalább nem érezném egyedül magam annyira, ha már itthon kell rostokolnom a lakásban, mert legalább mindig tudnék beszélni valakivel. De amúgy meglepően jól elvagyunk internet nélkül is. Tiszta fura.
Mostanában eléggé hideg van errefelé, nekem meg se egy kabátom itt, se egy meleg cipőm, szóval kicsit rettegek a hidegtől. És haza se tervezek menni szeptember végéig, de majd meglátjuk, hogy lesz, lehet tudok küldetni otthonról pár meleg holmit.
Már alig várom a jövőhetet, mert csak kettesben leszünk a lakásban Gyurival EGY TELJES HÉTIG mert ez a két tusk hazamegy Magyarországra hogy betépjenek. Jancsi azzal menőzik Gyurinak, hogy ő mennyit füvezik amúgy otthon, meg hogy pár héttel ezelőtt még egy haverjával 220-al jöttek lefelé Pestről fél kilogrammnyi kokainnal, amit kitartott végig az ablakon a kocsiból, hogyha rendőrrel futnak össze, csak eldobja. Úristen. Ki hiszi ezt el amúgy? Ja, ezt el is mesélték annak a csajnak, aki pár napig ittaludt, mire a csaj elismerően csak annyit mondott Jancsinak: Te több vagy, mint aminek látszol.
OKÉÉÉ, milyen emberek ezek wtf.
Na, mindegy. Ma vettem egy jóóóó hosszú és jóó forró fürdőt, közben zenét hallgattam a telómon meg énekelgettem és ilyen fura érzelmi rohamok törtek rám Gyurival kapcsolatban, elkezdtem könnyezni a boldogságtól, hogy mennyire szeretem és mennyire szerencsések vagyunk, mert valami olyasmink van, amiért más emberek az egész világot bejárják, hogy rátaláljanak. Elég vicces belegondolni, hogy énekelve bőgtem a kádban, dehát annyi baj legyen. Jobb, mintha kokóznék. Aztán megfőztem az ebédet, takarítottam unalmamban, most meg várom, hogy végre hazajöjjön Gyuri és bemenjünk a városba edzeni vagy valamit csinálni. Már vagy egy órája itthon kéne lennie, és tudom, hogy kiszámíthatatlan a munkaidő, mert mindig közbejöhet valami, de én akkor is mindig aggódok ilyenkor és mindenféle tevékenységre képtelen emberré válok, de azért mégiscsak csinálnom kell valamit a fel-alá járkálgatás helyett, úgyhogy ezért kapcsoltam be a laptopot és kezdtem el írni.
Amúgy tiszta ijesztő, hogy még mindig ennyire hiányzik nekem anya. Azért sose hiányoltam őt ennyire, mióta meg itt volt, állandóan az van a fejemben, hogy de jó lenne, ha megint itt lenne és segítene mondjuk a marhapörköltben, hogy tuti jó legyen, meg csinálhatna velem meggyesrétest meg kimennék vele mindig az erkélyre kávézni, még azt az idióta dohányfüstjét is szívesen beszívnám, csak itt lenne velem.
Pedig már annyit is voltunk együtt az utóbbi napokban, hogy néha idegesitett is, és azt nagyon bánom.

28.07.2015.

Most éppen pár napja itt van egy csaj Gergőnél, már volt itt két hete is, ittalszik meg elvannak meg ilyenek és felőlem aztán mindig itt lehetne, mert Gergő tiszta normális velünk is, amíg itt van. Nagyon nyalizik a csajnak, akitől amúgy nem is akar semmi komolyat, szegény csaj meg tuti azt hiszi, hogy járnak, de hát had csinálja, mert addig is úgy tesz, mintha velünk se lenne semmi problémája az égvilágon. Még kajával is megkínált minket, meg ma reggel ott volt egy frissen sült zsömle meg egy üzenet, hogy egyem meg, finom. Egy kiló nutellát rákentem, szóval úgy tényleg finom volt.
Tegnap miután elment anya, nagyon megéreztem a hiányát, még most is szokatlan, hogy nincs itt. Full egyedül ebben a lakásban már megbolondulok. Ha nem lett volna ez az egész balhé, már rég dolgoznék, de így bejelentett lakcím nélkül nem tudok azt se. Elsétáltam a wifizős sarokra (négy kilométerre) és nem működött egyik telómon se az internet, egyszerűen nem kapcsolódott, de már ez volt a múltkor is. Anyának bezzeg mindig működött a kis LG-je, pedig már az is törött. Én úgy imádtam ezt a HTC-t, gyors is, szép is, sose fagyott le, de mióta kettétört a képernyője, és fizettünk 25ezret a javításért, felvált azóta a képernyőragasztó  és nem érzékel semmit a képernyője. Szóval még egy smst is negyven perc megírni rajta, mellesleg tiszta idegölő. Anya azt mondta, ahogy visszamegy Svájcba és megkapja az első fizetését, egyből vesz belőle két iPhone-t, nekem meg magának. Mondtam hogy oké, benne vagyok!
Ő nagyon bízott benne, hogy igenis visszamegy még ki dolgozni, Gyuri már kevésbé, azt kérdezgette, hogy hogy lehet ebben anya olyan biztos meg ilyen bizakodó, az emberek folyton csak mondanak valamit, vagy ígérnek valamit és nem is foglalkoznak vele többet. De mondtam Gyurinak, hogy higyjen csak benne, mert anya nem ad olyanoknak a szavára, akik nem érdemesek rá.
Tegnap elmentünk Gyurival a városba edzeni, tiszta jó volt, annyira szeretek vele lenni és mikor kettesben vagyunk akkor tényleg annyival sokkal jobb minden! Ezt már az elejétől fogva éreztük, hogy egyszerűen nem vagyunk idevalók Jancsi meg Gergő közé. Annyira árad belőlük a negativitás, tiszta rossz hatással van a hangulatunkra. Nem szoktunk amúgy veszekedni, maximum picit összekapni valamin, az is pár perc, de Gyuri azt mondta, ezek is csak amiatt vannak, hogy ő próbál vigyázni a rendre, meg mindent ugyanúgy visszarakni, én meg ugye sorozatosan bénázok, borítok, török, és ő meg folyton megszól vagy előre szól, hogy mit hogyan kéne csinálnom, amin megsértődök, de csak azért mondja ezeket, hogy a fiúk ne őt csesztessék mindenért. Azt mondta, amúgy nem érdekelné őt, hát tudom, de nem akarja hogy ilyenek miatt is balhézzanak pluszba. Na, midnegy, már csak egy hónap!
És a lényeg, amit akartam, hogy amíg edzettem ugye nem volt nálam a telefonom, hanem a szekrényben hagytam (szerintem én meg Gyuri vagyunk az egyetlenek, akik nem hozzuk be edzeni a telónkat, mert itt mást se látni, minthogy a gépeken ülve nyomkodják a telefonjukat az emberek) és edzés után késő este vettem észre, hogy anya hívott párszor, én meg aggódni kezdtem, hogy hátha valami gáz van az úton vagy valami, szóval visszacsörgettem. De csak annyi volt, hogy nemrég értek be Magyarországra és már fel tudott menni facebookra és a svájci munkaadója, Barbi már előző nap éjfélkor írt anyának, hogy: Móni, találtam neked munkát, add meg a számod!
Juj, de örültem, mikor mondta anya! Meg ő is tiszta boldogan mondta. Gyuri is ott örült mellettem és kiabált a telefonba, hogy akkor már augusztusban is meglátogatjuk majd anyát Svájcban! Később írt anya egy sms-t, hogy augusztus 9.-én kell mennie Svájcba. ANNYIRA JÓ! Neki nem tesz jót, hogy otthon van Magyarországon, mert ott volt boldogtalan és félek, hogy a nevelőapám még mindig zaklatja, mert hát eddig is azt csinálta, de azért más, hogy csak telefononmeg interneten keresztül tudta a távolság miatt, Magyarországon meg akár fel is keresheti. Arról nem is beszélve, hogy ezzel az új melóval többet keres kevesebb idő alatt, plusz még otthon is megkeres annyit, amennyit szokott. És még a kislánnyal is lehet majd ott néha, akire vigyázott, mert azért eléggé megszerették egymást.
Mondta Gyuri, hogy azért hihetetlen, hogy anya így hisz valamiben és mindig az is történik vele. Hát igen, én is mindig csodálkozok rajta, én is így gondolkozom már azért nagyjából, néha kicsit nehéz még, de majd egyre inkább belejövök, meg Gyuri is biztosan. Anyának van itt a közelben, Mannheim mellett egy tetoválós ismerőse, tiszta jó fej, találkoztunk vele, és mondta, hogy ha kell nekünk akármi, ő ingyen ránkvarrja. Tiszta király. Leginkább Gyurinak kéne már megcsinálni a csuklójára az én születési dátumomat, mert ugye nekem itt van a csuklómon az övé.Meg tovább is gondoltuk már, nekem egy szív alakú lakattal alatta, neki meg egy szép kulccsal, már kép is van a telómban, hogy milyet akarunk. De nekem mindenképp lesz valami anyával kapcsolatos is, és már azt is kigondoltam a napokban. Gyuri azt mondta, nem lehet több tetoválásom, de szerintem az még belefér.
Amúgy az is tiszta jó, hogy Gyuri ilyen jóba lett anyával és ennyit beszélgettek egymással. Szerintem tisztára megszerették egymást. Ez már nekem még egy ok a boldogságra! Amúgy tényleg boldog vagyok és alig várjuk már a szerelmemmel, hogy végre csak ketten lakjunk, azt csináljunk amit akarunk, senki ne szóljon bele a dolgainkba, mint itt (Jancsi: - Jó sok pénzetek van, hogy megveszitek a drágább rizset, jó már nektek...pff, szánalom, nem mindegy, ki milyen rizset vesz? Amúgyis az a tíz cent...) Szóval akkor még boldogabbak leszünk és érzem, hogy nagyon jól fog alakulni az életünk!
Most viszont le kell mennem mosni.

24.07.2015.

Anya szerda óta nálunk van, nagyon jó volt találkozni vele és még mindig jó minden, teljesen jól elvagyunk és nagyon jó látni, hogy ilyen boldog, semmi sem tudja elrontani a kedvét, pedig most aztán bőven történtek rossz dolgok. Nagyvonalakban leírom: mikor ideköltözött Gergő és Gyuri (két hónapja) akkor aláírtak a főbérlővel egy szerződést, hogy ebben a lakásban hárman fognak lakni, a harmadik személy pedig NEM ÉN voltam, hanem Jancsi, aki egy héttel tényleg előbb jött, de én mondtam már hónapokkal ezelőtt, hogy jönni fogok, még ha Gergő nem is hitte el, meg azt mondogatta minden nap Gyurinak, hogy minden csaj ugyanolyan ribanc, és ha ki is jövök, egy hónap után hazamegyek vagy pedig ott fogom őt hagyni másért. Hát ez nem jött be, mert szerencsétlen Jancsival, aki hasonló gondolkodásmóddal rendelkezik, valószínűleg tiszta féltékenyen nézik a mi kettőnk boldogságát. Ezt anya is hamar észrevette, bár nála jobb emberismerőt nem nagyon ismerek, úgyhogy ez nem meglepő. A nagy lényeg az, hogy a főbérlő ELVILEG kiakadt, hogy mit keresek én már egy hónapja itt és hogy azonnal húzzak haza. Gergő egy Gyurival való kisebb veszekedés után állt ezzel elő, mi meg teljesen kétségbeestünk, de Gergő azt mondta, hogy hát nincs más lehetőség, ők úgyis látogatnak haza Magyarországra pár nap múlva és szívesen hazavisznek engem. NA PFFF.
Gyuri teljesen összeomlott, de anya próbálta megoldani a helyzetet: mondta, hogy kell egy új lakás, és Gyurinak is jönnie kell velem. Így hogy semmi pénzünk nincs, és Gyuri még fizeti havonta a kocsit is meg a borzalmasan drága biztosítást is, ezt fura volt hallani, de anya lazán közölte, hogy ideadja a következő fizetését, az egészet, és az utánakövetkezőt is, mert neki végülis nincs rá szüksége, és otthon egy hét alatt fodrászként keres annyit, hogy ő meg tesóm elvan belőle bőven.
Gyanús volt nekünk amúgy ez az egész dolog...Miért pont most mondta ezt a főbérlő, ilyen hirtelen? Nekem is lakbért kellett fizetnem plusz rezsit, ha már ugye idejöttem, de meg kellett várjam, amíg anya megérkezik, hogy tudjon adni nekem rá pénzt. A két fiú már alig várta, hogy anya jöjjön és megkapják a pénzüket. Anya pár órája volt csak itt, egyből sütöttünk-főztünk a konyhában, elnevetgéltünk, elbeszélgettünk, közben Jancsi és Gergő Gyurit támadták az erkélyen, hogy adja már ide a pénzt, adjam már oda a lakbéremet meg a rezsi árát. Gyuri csak annyit mondott, hogy jól van már, úgyis odaadjuk, de még csak két órája van itt anya, nem akarja letámadni ezzel, amúgyis miért tőle kérdik. Erre Gergő nagyon ideges lett, szóval Gyuri kiszólt nekem, hogy adjam már oda a pénzt. Egyből kivettem anya pénztárcájából és odaadtam Jancsinak mindketőjük részét, de addigra Gergő már becsapta a szobája ajtaját, miközben azt mondta fenyegetve Gyurinak, hogy: na várjál csak, várjál... 
Fél óra múlva meg már jött is a rossz hírrel, hogy a főbérlővel beszélt, aki nagyon ki volt kelve magából, ő hiába győzkődte, hogy foglaljanak bele engem is a szerződésbe, a főbérlő hallani sem akart róla.
Mondtam Gyurinak, hogy semmi baj, holnap felmegyünk szépen a főbérlőhöz, majd én beszélek vele, ha kell sírok is neki, de leglább még egy hónapig ne rakjon már ki, amíg találunk egy másik lakást. Mivel nem volt más lehetőség: Gyuri velem akar lenni, én nem akarok hazamenni, kell egy lakcím, hogy dolgozhassak, tehát kell nekünk egy külön lakás, akkor is, ha Gyuri itthagyja most Gergőt meg Jancsit és többet kell fizetniük. Gergő nem erre számított, hanem arra, hogy Gyuri pénzhiányában beletörődik, hogy engem haza kell küldenie, és ő addig velük marad. Na persze. Azt is mondta, hogy fel ne menjünk a főbérlőhöz, mert amúgyis ki volt akadva, ne szítsuk már tovább a tüzet, mert csak rosszabb lesz. Ja, és azt is mondta, hogy ő azt mondta a főbérlőnek, hogy csak nyári szüneten vagyok itt, és egy hét múlva hazamegyek. Na de akkor mégis mi az igazság? Ha arra kérte a főbérlőt, hogy foglaljanak bele engem a szerződésbe, akkor hogy mondhatta azt, hogy csak vendég vagyok itt ?
Másnap, mikor Gergőék még munkába voltak, Gyurival felmentünk a főbérlőhöz. Csak a felesége volt otthon, én pedig elmondtam, hogy csak egy hónapig szeretnék még maradni, és ez lehetséges-e? Nagyon aranyos volt, egyből mondta, hogy Ja, natürlich, természetes, hogy maradhatok, de jó, hogy szóltam nekik, mert szeretik tudni, kik mozognak a házukban. Ez végülis érthető.
Kérdezgetett még, hogy hogy tervezem a jövőmet, mi akarok lenni, meg ilyenek, aztán megjött a férje is, előadta neki, hogy miért is állunk ott, nem is volt semmi probléma. Közben megérkezett a munkából Gergő meg Jancsi, Gergő arcáról mindent le lehetett olvasni, mikor meglátta, hogy ott állunk fent a főbérlővel, és csak ennyit kérdezett tiszta idegesen : Ti meg mit csináltok ott fenn?
Azt gondolta, hogy úgyis túl félénkek vagyunk, hogy felmenjünk beszélni velük. Hát ez sem jött be, kedves Gergő.
Már csak az maradt, hogy találjunk rövid időn belül egy lakást, amit ki is tudunk fizetni a kaukcióval együtt. Anya mondogatta, hogy az ő fiezetéseiből simán sikerül majd és visszaadni sem kell neki.

27.07.2015.
Szóval ez így engem már megnyugtatott, mert nagyon bízom anyában, de aztán jött még egy baj: balhé volt anya munkahelyén Svájcban és anyának sajnos nem kell már visszamennie többet a gyerekre vigyázni, mert munkanélküli lett az anya, tehát tud lenni a gyerekével. Bár azt mondta a nő, hogy ez lehet ideiglenes és lehet, hogy anya kap ott valami más munkát, ami igazán hawaii lenne, mert több pénzt kapna és sokkal több szabadidőt. De a lényeg azlett, hogy anyának haza kell mennie Magyarországra. Így aztán már én is aggódni kezdtem, hogy akkor mégis honnan lesz pénz? Anya jól keres otthon, ez tény, de az otthon mindig el is megy. Úgy meg nem kell nekem semmilyen pénz, ha otthon ők akármiben is szűkölködnének vagy spórolgatnának. Persze anyának a jókedvét még ez sem ronototta el, de még egy icipicit sem. Beszarás, komolyan.
Viszont aztán történt egy váratlan jó fordulat: én már bőven nagy lakáskeresésben voltam, igaz, inkább a városban nézelődtem, mint itt a semmi közepén, de aztán rájöttem, hogy mégiscsak itt lenne a jobb egyelőre, mert Gyurinak itt van közel a munka és a fociedzés is. Én meg úgyse tudok dolgozni, amíg nem lesz lakcímem, és nekem nem probléma beutazgatni a városba. Csak nagyon drága itt egy buszbérlet, havi 100 euro, bár hülyeség, nem is drága az, az itteni fizetéshez képest.
Gergő egyfolytában ijesztgeti Gyurit, azt mondogatta, hogy mi egy fél év alatt sem fogunk lakást találni és senki nem is adná ki nekünk a lakást, mert nem beszélünk olyan jól németül. Ja, és hogy a város körül ne is nézelődjek, mert egy kis lyuk lakás ott 1000 euro plusz rezsi ártól kezdődik, ami nem volt igaz, mert igaz, hogy még mindig nincs internetünk, de anyával találtunk Schöllkrippenben egy házsarkot, ahol van wifi, szóval ott én megnézegettem a lakásárakat és egyáltalán nem drágák, sőt. Szóval ez is egy volt Gergő hazugságai közül, mint például az, hogy itt Németországban megbüntet a rendőr, ha olyan kocsit vezetsz, ami nem a te neveden van. Gyuri hitte is, nem is, de azért inkább biztosra ment, szóval mikor anya elkérte a kocsit, erre hivatkozva inkább nem adta oda. De én már az elejétől fogva gondoltam, hogy ez mekkora baromság. Ha egy családban csak egy autó van, akkor a feleség nem ülhet bele, hogy elmenjen a gyerekért vagy a boltba? Pff.
Na, a lényeg, hogy itt kb. alattunk (kicsit jobbra) van egy lakás, ahol egy fiatal srác lakik most, de csak pár hónapra bérelte ki. Már csak az volt a kérdés, hogy mikor költözik ki. Becsengettünk Gyurival az ottani főbérlőhöz (úgy, hogy Gergőék ne is tudjanak róla), de mondta Gyuri, hogy én beszéljek, én meg mondtam, hogy néha neki is ki kéne próbálnia, de nem akarta. Na, mindegy, én elég jól eldumáltam a főbérlővel, fiatal, tiszta jó fej, azt mondta október elsejével költözik ki a gyerek, és ha kell nekünk a lakás, akkor simán menjünk majd vissza. Na, ettől Gyuri teljesen felvidult, én viszont nem, mivel nekem szeptember elsején el kell hagynom ezt a lakást.
De erre is találtunk megoldást: anya beszélt Barbival, a svájci munkaadójával, aki azt mondta, hogy intéz anyának valami másik munkát, tehát mindenképpen vissza kell majd mennie rövid időn belül. És szeptember elsején Gyurival beülünk a kocsiba, négyszáz kilométerre elautókázunk Svájcig, és én anyánál maradok majd kéthárom hétig, aztán Gyuri értemjön és megyünk haza Magyarországra, elhozunk rengeteg cuccot, meg ilyen alapvető dolgokat is mostmár, hogy pohár, tányér, lábos, evőeszközök az új lakásba, és mikor visszajövünk Németbe, akkor már csak simán elköltözünk innen. Nem lesz egy ideig se egy asztalunk, se egy székünk, de ha én is dolgozni fogunk, tuti hamar megszedjük magunkat, meg nekünk már az is mennyei boldogság, hogy végre CSAK KETTEN FOGUNK LAKNI!
Az a jó még ebben a lakásban, hogy csak 400 euro a kaukció, amit anya otthon összeszed két hét alatt és elutalja nekünk, hogy előre lefoglaljuk azt a lakást és megírjuk a szerződést meg mindent. A többit meg már mi is simán ki tudjuk fizetni. Úgyhogy most nagyon nagyon boldog a kis lelkem!
Meg tök jó lesz nekem, egy kicsit lakni fogok Svájcban is.
Sajnos ma reggel anya hazament, értejött a telekocsi. Olyan jó volt, hogy itt volt velem egy kicsit, kajakra feltöltött és sokkal bátrabbnak érzem magam, meg elhiszem, hogy mindenre képesek vagyunk Gyurival, amit csak akarunk.
Gergő minden áron igyekszik minket szétválasztani, két napja azt mondta Gyurinak beszélni akar vele. Nagyon gonoszul beszélt, azt mondta, hogy mióta én itt vagyok, minden rossz, nem szeretnek így már hazajönni (ő meg Jancsi) és hogy küldjön engem azonnal haza, az se érdekli őszintén, ha az utcára kerülök, mert látja rajtam, hogy én csak tönkre fogom tenni Gyurit, mert ő átlát rajtam, és hogy hatalmas elvárásaim vannak, pénzéhes vagyok és ha Gyuri egyszer nem visz el nyaralni, akkor majd én otthagyom őt. Szóval legyen neki esze, és inkább dobjon ki engem.
Gyuri ezeken mind csak mosolygott, méghogy én ilyen lennék...Attól, hogy Gergőt meg Jancsit is átverte a barátnőjük meg otthagyta másért, nem mindnekivel fog ez történni, akármennyire szeretnének is másnak rosszat. Árad belőlük a negativitás, és amúgyis ők ketten kezdtek el bezárkózni előttünk, gondolom fájt nekik hallani, mikor hangosan nevetgéltünk a szobában. Furcsálltam is, hogy nem nyitnak felém, általában jól kijövök az emberekkel, de mivel ők ilyenek voltak, ezért én is inkább egyre távolságtartóbb lettem, cseppet sem bíztam bennük és nem tetszett, ahogy beszélnek Gyurival, csak mert ők azt hiszik, milyen jó barátok már évek óta és milyen bölcsek, mert egyetemre járnak. Szóval, kiderült, hogy ROSSZUL ÉRZIK MAGUKAT MIATTAM, ilyen se volt még soha, hogy ilyet mondjanak rólam, de már kajak örülök neki. Még egy hónapon keresztül kínozhatom őket a puszta jelenlétemmel.
Gergő egy alattomos, számító, pénzéhes zsidó nyomorék, úgy gondolta, ha ki is jövök Németbe, egy hónap után hazaszaladok és ezt mondogatta is Gyurinak. Vagy pedig otthagyom őt másért. Ez volt a másik opciója. Gondolom, direkt nem foglalt bele a szerződésbe a főbérlővel, hogy majd ő meg Jancsi szépen zsebre tudják rakni a pénzt, amit én fizetek. És a következő hónapért is fizetnem kell, azt mondta Gergő, ha már kiharcoltam a főbérlőnél ezt az egy hónapot. De még átgondololom, hogy odaadjam-e a következő pénzt, ha már úgyis csak VENDÉG vagyok. Max a rezsibe kéne beleadnom. De anya szerint ne cigánykodjak már, fizessem ki azt is. Ha már tönkreteszem az életüket, legalább egy kis pénzt nyernek belőlem, de fúúú, ez de felidegesít. Gergő amúgy tuti, hogy nem is fizet ennyit a lakásért, mint amennyivel lehúz bennünket, csak anya szerint úgy forgatja a pénzügyeket, hogy ő szinte ingyen lakik itt. Ki tudja, mi mindennel húzta le eddig Gyurit meg verte át ?
SZÓVAL, Gergő elképzelése még ezután valahogy úgy lehetett, hogy miután engem sikeresen kiiktatott (mert biztos volt benne, hogy ez neki meni fog) Gyuri még legalább egy évig itt marad vele és rá lesz szorulva mindenben, merthogy nem tud németül és azt gondolta róla, hogy egy szerencsétlen balek, aki egyedül úgyse képes semmire. Hát ez nagyon nem igaz, mert tény, hogy nyelvileg hátrányban van, de nagyon ügyes és amit eltervez, azt véghez is viszi. Főleg, ha én itt vagyok vele.
Gergőnek már az is szarul esett, mikor második napja voltam itt, és bementem az egyetlen boltba itt a környéken, hogy nincs-e véletlenül valami munka a számomra.
Hát igen, ő arra számított, hogy bénák és tettre képtelenek leszünk, én meg úgyis hamar hazamegyek. Úgyhogy nagyon bezavartam a számításaiba, nem csoda, hogy ennyire utál engem. Én meg tiszta büszke vagyok emiatt magamra, pedig nem is csináltam semmit, csak önmagam vagyok és nem félek megpróbálni semmit. Miért félnék? Maximum kapok egy nemet, vagy kapok tíz nemet, na bumm, a tizenegyedik meg lehet, hogy igen lesz. És ő biztos, hog irigy ránk emiatt, meg persze, azért mert mi boldogok vagyunk, szeretjük egymást, ugyanolyanok vagyunk és még terveink is vannak bőven és nem félünk a csalódástól. Ő meg itt van huszonöt évesen, egy hetet tanul az egyetemen egy vizsgára, napi tíz liter energiaitalból tartja fenn magát, bejárogat dolgozni, ahol szerelget, csiszol és mos, nincsen se barátnője, se senkije, mert nem is jár soha sehova, csak itthon ül, most fogott valami tonna donnát, aki kéthetente idejár hozzá aludni meg segít neki matekból, Gergőnek meg se férfiassága, se kiállása meg semmije, egyedül a pénze van, szóval vett a csajnak egy 750 eurós órát, pedig nem is akar tőle komoly kapcsolatot. GRATULÁLOK AZ ÉLETEDHEZ, TE SZERENCSÉTLEN ZSIDÓ, én nem fogok rosszat akarni neked, mert már így is eléggé sajnálatra méltó vagy a begyepesedett életed miatt és mert hogy féltékeny vagy mások boldogságára és emiatt még gonosz hazugságokhoz is folyamodsz, hogy tönkretegyél másokat. Majd szépen az élettől kapsz még te ennél is rosszabbakat. Bár magányosnak lenni így is a legrosszabb dolog a világon szerintem.
Már csak attól kell tartnunk, hogy nehogy a munkahelyről kirúgassa Gyurit, ugyanis már tett rá utalásokat. De még az a szerencse, hogy Gyuri tőle vette a kocsit, és még tartozik neki 400 euróval plusz utána kövi hónapban még 400-al, úgyhogy ezt a pénzadogatást húzzuk majd, amennyire csak lehet, (amúgyse lesz most rá penzünk, de tényleg ) mert a pénzét úgyis megakarja  kapni, tehát, amíg nem kapja meg a kocsi árát teljesen, addig a munkahelyen sem fog bekavarni, mert neki nagyon is érdeke az a pénz, és ha Gyuri miatta lesz munkanélküli, talán azt a pénzt nem is látná soha. Az autó már úgyis teljesen a Gyuri nevén van, maximum felgyújtja.
Jaj, de annyira boldog vagyok! Már kezd minden a helyére kerülni, és alig várom már, hogy ketten lakjunk. Ráadául abba a lakásba lehet állatot is vinni! Már nagyon állathiányom van. :(
Gyuri meg anya nagyon jól kijöttek, anyával tiszta jó kajákat főztünk meg sütiket sütöttünk, és Gyuri azt mondta anyáról, hogy nagyon jól főz meg süt, és ilyet még a saját anyukáján kívül senkire sem mondott. Hát pedig én már mondtam neki, hogy anya a legjobb szakács meg cukrász a világon, de bizalmatlan volt. Tiszta jókat beszélgettünk így esténként hármasban, megterveztük a vállalkozásunkat is, amibe két éven belül belefogunk. Naggggyon jó lesz.
Ja, és Gergő még azt is mondta Gyurinak, hogy mi nem vagyunk talpraesettek, és beleírja egy borítékba, hogy fél éven belül haza fogunk menni. Ezt megjegyeztem, úgyhogy fél év múlva kap egy borítékot a zsidó feje tőlünk, benne egy széttépett százeuróssal.

21.07.2015.

Holnap találkozok anyával! El se hiszem! Olyan jó lesz, már annyira hiányzik.
Internetünk persze még mindig nincs. Utálom ezt az egészet. Ez a lakás el van átkozva ilyen téren vagy mi?
Tegnap Gyuri elment dolgozni, én meg egész nap unatkoztam itthon, mostam, teregettem, csináltam ebédet, porszívóztam meg tanultam kicsit. Majdnem este hat óra volt már, mire jött Gyuri végre. Elmentünk a városba edzeni, tiszta jó volt, hétkor már bent voltunk a teremben és kilencig edzettünk, még izzadtam is, meg minden. Ez most nagyon jól esett. Olyan aranyosak amúgy az ott dolgozók, állandóan mosolyognak, és tegnap az egyik odajött hozzám párszor, hogy beigazítsa nekem a gépeket a legkisebbeknek való fokozatra. Hát igen, törpe vagyok.
Azt álmodtam amúgy, hogy hazaugrottam anyával Magyarországra egy napra, és állandóan az volt a fejemben, hogy gyógyszertár, gyógyszertár, venni kell orrcseppet, gyulladáscsökkentőt, neocitrant, stb. Olyan valóságos volt. Gyuri szerint itt augusztus környékén már beáll a hideg valamennyire, szóval tényleg égető szükségem lesz egy orrcseppre, mert nekem az a téli hónapokban az életmentőm. Másképp aludni sem tudok.
Holnap el kell menni bejelenteni magunkat, hogy itt lakunk, érdekes lesz, mert Gyuri még annyira se beszél németül, mint én, de csak megoldjuk valahogy. Utána rögtön elmegyünk nagybevásárolni (egyszerűen imádjuk azokat, csak mindig túlköltekezünk, ami kajavásárláskor nem olyan nagy baj végülis, de múltkor a dm-ben, attyaééég, mennyi felesleges de szerintünk jó dolgot megvettünk), ami nagyon esedékes, mert már szinte semmi kajánk nincs, viszont így legalább lesz sok, mire anya jön pont. Így is kérdezte a telefonban, hogy ugye eszek rendesen, hát mondom naná. Tegnap este még bezabáltam egy óriási mandulás Magnumot is.
De amúgy tényleg egész rendesen eszünk, mindennap eszünk szinte valami főtt vagy sült dolgot, leginkább csirkét, ja és a legnagyobb örömömre, sokféle halat is. Három évvel ezelőttig hányni tudtam volna a hal gondolatától is, főleg ha halszaga volt valaminek. Most meg imádom a halat. Gyuri szerint már a halászlé is ízlene nekem, de ebben nem vagyok biztos. Az úgy él gyermekkori emlékeimben, mint egy rémisztő, halszagú, hullákkal teli folyadék. Bár, sosem kóstoltam meg szerintem. Amúgy az afrikai harcsa a legjobb. De mostmár szeretem ezeket a tengeri halakat is.
A mai napom elég rossz lesz, mivel Gyuri nem jön elő elég sokáig, és amikor meg igen, akkor aludni fog egy órát szegénykém, mert tegnap is elég sokéig fent voltunk, utána pedig megy edzésre este héttől kilencig, én meg addig tanulok, vagy nem tudom. Lehet elmegyek sétálni, sok lehetőségem nincs, de eltudok menni az erdőbe, ott meg olyan jó hallgatni a madarakat meg mókusokat. Meg ha véletlen látok az égen körözni egy sast, sólymot vagy ilyesmit, az csomó időre lenyűgöz, mert olyan szép kecsesen repül. Furcsa volt megszokni amúgy, hogy itt ilyen későn sötétedik, nem csoda, hogy mindig tiszta későn alszunk el. Volt, hogy este tízkor még világos volt. Most pontosan fél tízkor megy le itt a nap, az időjárásjelentés szerint.

20.07.2015.

Tegnap volt a döntő és MEGNYERTÉK! Én éreztem, hogy így lesz, Jancsi viszont azt mondta mellettem, hogy hát szerinte tuti nem fognak nyerni. De elég ügyesek voltak, meg ez a meccs egészen izgis volt tele feszültséggel, mondjuk semmi nagyob balhé nem volt. Ráadásul ítéletidő volt közben, mert fújt a szél és zuhogott az eső, szóval esernyő alatt vacogva izgultam végig a meccset. Félig igazából azért izgulok, hogy Gyuri ne sérüljön meg.
A meccs után volt az eredményhirdetés meg ilyenek, ami elég hosszúra sikeredett, de mindenki tiszta boldog volt és/vagy ittas, szóval elég jó hangulat volt a szurkolók között is. Összespanoltam három német bácsikával, nem értettem, hogy mit mondanak, de nem zavarta őket, az egyik odajött hozzám, két kézzel jól megszorongatta a jobb kezemet meg megrázta párszor, tiszta vicces volt, aztán a többi bácsinak mutogatott engem és azok mind vigyorogtak rám, én meg visszavigyorogtam. De amúgy aranyosak voltak. Meg amúgy itt MINDENKI aranyos, és csak úgy spontán rádmosolyognak idegenek, de még az utcán is.
Az eredményhirdetés után a csapat nagy része ott maradt a pályán inni meg ünnepelni, miután amúgy kb minden körülöttük lévőt lelocsoltak pezsgővel. Én benyúltam egy lufit, szóval még elégedettebben jöttem haza.
Beszéltem tegnap anyával is, minden rendben vele, épségben megérkezett és hallottam a hangján, hogy nagyon boldog. Mint egy szerelmes kis tini. De nekem komolyan ez a legnagyobb boldogság, hogy ha őt ilyennek látom/hallom.
Nagyon-nagyon hiányzik amúgy az edzés. Heti minimum háromszor eljárunk itt is kondiba, de egy cseppet sem ugyanaz, mint otthon, ahol napi ötször jártam fitness órákra és beszélhettem az edzőmmel, meg minden edzőársammal és hallgathattam a sztorikat meg újdonságokat. Az edzőm meg főleg hiányzik.
Legjobban azt hiszem a tesóm hiányzik. Internet nélkül nem tudok beszélni vele és eléggé féltem, mivel se anya, se én nem vagyunk már ott neki. Nagyon rossz lehet neki, ha belegondolom magam a helyzetébe. De azt tudja, hogy szeretjük és bármit megtennénk érte. Már csak egy éve van, amit túl kell élnie a gimnáziumban, ami szerintem a legrosszabb év. De legalább nem hosszú.
Azért várom már, hogy augusztus végén hazalátogassunk. Úgy volt, hogy legközelebb már csak karácsonykor megyük Magyarországra, de mivel nekem így is alig fért be a cuccom a bőröndbe, és semmi meleg ruhát nem hoztam szinte, ezért muszáj hazamennünk. Meg el kell mennem pár orvoshoz, mert fene se tudja, mi bajom van. De legalább vagy három napom lesz együtt lenni a családdal, leginkább Zsoltikával, aztán mamáékkal, elmenni párszor Zsuzsihoz, beugrani Klaudihoz, elmenni jó sokszor szoliba (már nagyon hiányom van), visszavinni a telómat a szervizbe, mert nem jól ragasztották oda a képernyőt és nem érzékel semmit, elmenni fitnessedzésekre, ha beleesik, akkor egy kemény crossfitre is, bevásárolni gyógyszereket meg ami éppen kelleni fog még, ja meg találkozni a barátaimmal is esetleg. De amúgy három nap az nagyon kevés minderre. Meg Gyuri családjával is akarok lenni sokat, mert ők is hányoznak.
Ú, holnap lesz egy hónapja, hogy kiköltöztem Németországba. Akkor ezt is megünnepeljük a győzelem mellett! Ja és nemsokára hófordulónk lesz Gyurival, és azt mondta, minden hófordulónkon elmegyünk abba a király ázsiai étterembe, NYAMIIIII! Sushi<3

18.07.2015.

Úgy néz ki lesz munkám is, mert van egy nagy pláza a városban, ahol van egy olasz étterem és nagyon nagy pörgés van, szóval simán felvennének mosogatólánynak meg ilyenek. Csak be kell jelenteni magam, hogy itt lakok és akkor kapok valami kártyát és már dolgozhatok is. Először csak próbamunkára vennének fel, de hátha nem bénázok olyan nagyon és akkor már végre valahára lenne keresetem és nem anyát kéne lehúznom a lakbérrel mondjuk. Meg akkor végre egy csomó mindent tudnánk már venni, ami még hiányzik, meg esetleg el tudnánk kezdeni félrerakni, hogy el tudjunk költözni egy külön lakásba kicsit közelebb a városhoz.
Amúgy az étterem tulaja olasz, és a felesége is, így olaszul bezséltem mindent meg vele. Még szerencse, hogy tudok olaszul, most tényleg életmentő volt. Amúgy nagyon aranyos volt.
Valahogy sikerült megfáznom, pedig tiszta meleg van, bár ez nálam már ilyen megszokott, szóval nem is biztos, hogy a hidegtől jön ki, hanem csak úgy bennem van. Erre mindig antibiotikumot írt fel az orvos, de itt meg még nem tudok elmenni orvoshoz, még nincs meg az AOK kártyám, amivel el is látnának meg minden. Szóval most nagyon szenvedek és iszok napi öt liter teát, és csak reménykedek, hogy elmúlik magától.
Anya tiszta boldogan várta már a vasárnapot, mert úgy volt, hogy találkozunk, értemegyünk Mannheim-be, hogy elvigyük egy ismerőséhez, de Gyuriék sorra megnyerték a meccseket a területi bajnokságon, így aztán bejutottak a döntőbe, ami vasárnap, azaz holnap van, tehát nem tudunk értemenni anyáért. Felhívtam és elmondtam ezt neki, mire teljesen kétségbeesett, hog így hogyan fog eljutni A-ból B-be, mikor egy szót sem beszél németül és így még egy taxiba sem mer beülni. Valószínűleg úgy vette, hogy cserbenhagytam őt, mert nagyon haragosan beszélt velem, meg se akart hallgatni, szokás szerint tiszta makacs volt. Nekem meg nagyon bűntudatom van most és rossz kedvem is lett. Ja, és még mindig nincs internetünk itthon. Már elmondhatatlanul elegem van, hogy mindig csak azt mondják, hogy majd lesz internet, aztán sehol semmi. Lassan egy hónapja nem neteztem és ez csak azért bánt, mert nagyon hiányzik a családom és úgy beszélnék már velük. Zsuzsi most írt egy sms-t, hogy eszébe jutottam és cska annyi, hogy nagyon szeret és nagyon hiányzom neki. Rögtön rám jött a sírás, meg minden bajom lett, mostmár tuti, hogy hisztis leszek egész este. És mellé még rohadtul fáj az alhasam.
Na, most hívott újra anya, kicsit lenyugodott, ilyenkor már tisztán látja a dolgokat, szóval megdumáltuk, hogy holnap odamegy egy taxisofőrhez, a fülének nyomja a telefont, a vonal másik végén én leszek, hogy magyarázzam el, hogy hová kell vinni meg mennyibe fog kerülni meg ilyenek. De legalább végre ezt is megoldottuk és még azt is mondta, hogy szeret. Aztán jövőhéten valamelyik nap meg megyünk érte és akkor nálunk lesz egy ideig és innen megy majd haza Magyarországra telekocsival. Nagyon várom már, hogy végre találkozzunk!
Egyébként még mindig nagyon elegem van abból, hogy hozzám szólnak németül és nem értem. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy ennyire ne értsem. Gyuri már egy hónapja várólistán volt a nyelvtanfolyamon és végre most bejutott! Szóval neki  már minden király lesz, én meg még jelentkezni sem tudok a hülye tanfolyamra, mert interneten keresztül kell. Ja, meg utalni is kell és még itteni bankkártyám sincs. Jövőhéten már mindent el kellene intézni, főleg, mire anya jön, hogy lássa, hogy már nagyjából rendben vagyok.

16.07.2015.

Már több, mint három hét telt el nagynénim esküvője óta, azóta a bizonyos átmulatott éjszaka óta, amit követően hajnalban elhagytam végre valahára Magyarországot. Valakinek a szemében biztosan szégyen, hogy ennyire nem szerettem soha az országot, amib beleszülettem, sem az embereket ott igazán, és hogy boldog vagyok, hogy sikerült az álmom, mert magam mögött tudtam hagyni. De egyébként nem emiatt voltam olyan nagyon boldog, hanem mert az életem szerelméhez jöttem ide Németországba, hogy elkezdjük hivatalosan is a közös életünket, összeköltözzünk és együtt éljünk meg mindent, amit a jövő hoz.
Az esküvő előtti napok iszonyatosan zsúfolva voltak programmal, csomó mindenre így se maradt időm, például gyógyszereket venni. Olyan jó volt, hogy anya hazajött Svájcból az esküvő miatt kicsit hamarabb és együtt jártuk a várost, vettünk sok ruhát, cipőt, sminket meg minden egyebet.
Összesen 56 napot kellett külön töltenünk Gyurival, ami így visszagondolva már nem is tűnik olyan örökkévalóságnak, mint akkor, amikor megéltem. Nem nagyon éreztem még életemben semminek a hiányát, és az, hogy Gyuri nélkül kellett a napjaimat valahogy túlélnem, na az elég sokat kivett belőlem és kicsit depressziós is lettem.
De júniusban, a szülinapomra hazajött! Egy teljes hétre, és elvitt egy csudimudi wellnesshétvégére! Azt a boldogságot leírni sem tudnám, amit egész héten éreztem. Végre aludni is tudtam, mert nélküle az se ment soha, nem csoda hát, hogy élőhalott lettem.
Annyi hülyeséget csináltunk szokás szerint, a jakuzziban fogócskáztunk, meg óriási hullámokat csináltunk benne, mint valami gyerekek, a strandon is egész nap úgy elvoltunk, mint a befőtt, mindenki csak mosolygott rajtunk körülöttünk. Ja, és MEGTANÍTOTT ÚSZNI! Mármint elméletben eddig is tudtam, de soha nem mertem a víziszonyom miatt. Annyian próbáltak pedig megtanítani, de soha nem sikerült senkinek, úgy látszik, senkiben nem bíztam ennyire még, mint őbenne. Ebből kifolyólag soha nem is vízicsúszdáztam, de Gyuri most ragaszkodott hozzá. Előre szóltam, hogy felesleges kifizetnie nekem azt a tiszta drága belépőjegyet a csúszdaparkba, mert esélytelen, hogy le merjek csúszni egyen is. Fellépcsőztünk egy nagyon magas csúszdához és ahogy egyre fentebb értünk, éreztem, hogy egyre kevésbé kapok levegőt és kezdek rosszul lenni. Felértünk, én meg csak nyeltem nagyokat, ahogy belenéztem azokba a sötét zárt lyukakba, amikben sebesen folyt le a víz, és amibe perceken belül bele kellett kerüljek. A SÖTÉTBE. Egy nagyon magas csúszdába, AMI ZÁRT. Nagyjából pár másodperc volt ezeket felfognom, és elkezdtem bőgni mindneki szeme láttára. Gyuri megölelt és megvigasztalt, de szerintme elég vicces látványt nyújthatunk. Amúgy kb. 10 perc múlva már csúszdáztam is és még élveztem is, esküszöm! Annnnnyira jó gyors volt. Nem mindegyiken csúsztam le, többnyire csak azokon többször is, amin ketten kellett ülnünk Gyurival. De akkor is felülmúltam önmagam. Büszke vagyok magamra, ezt így kijelenthetem. Ja, meg hálás Gyurinak, de nagyon. Úgy imádom!
Ja, és ott ettük életünk legjobb gyrostálját. Meg a legnagyobbat. Simogattam sünit is az utcán, ami kedvesen ajándékozott Gyurinak egy kullancsot meg nekünk emiatt egy kis pánikot, de sebaj. Szerintem amúgy az apartmanban alig várták, hogy lelépjünk végre, mert hát nem voltunk éppen a leghalkabbak, és állandóan kifolyattuk a kádból a vizet.
Szóval életem legjobb szülinapi ajándéka volt az a hét és sosem fogom elfelejteni! Még szerelemkarkötőt is vettünk.
Az esküvőt amúgy egyáltalán nem is vártam már, főleg, hogy alig volt időnk elkészülni is aznap, mert még akkor pakoltam be a bőröndbe meg minden. Tiszta nagy bőröndöt hoztam és mégsem fértem bele, kénytelen voltam otthonhagyni egy csomó cuccomat.
Az esküvői szertartás nagyon vicces volt, mert mi vittük mamát meg papát, és késtünk egy csomót, mert nem találtunk üres parkolót! Végül beálltunk a Forum parkolójába, aztán meg nagyestélyiben és 20 centis magassarkúban átrohantunk a Forumon egészen a városházáig, ahol nem tudtuk, hol a házasságkötő terem, szóval bolyongtunk egy picit pluszba, arra számítva, hogy már lemaradtunk a fél szertartásról, de annyi baj legyen. Bementünk, leültünk gyorsan leghátra, és még nem is kezdődött el, mert várták mamát meg papát. Ez senkinek nem esett le, csak nekem, és mondtam mamáéknak, hogy szerintem előre kéne menniük. Szegény papa, aki azt se tudta már, mi fán terem az esküvő (legutóbb az anyáén volt húsz éve) képes volt legeslegelőre menni és lecsüccsenni a tanúk helyére. Ezen mindenki jót nevetett, mi meg csak sajnáltuk papát. Már majdnem el is kezdődött végre az egész, mikor mamának próbált jelezni valahogy másik nagyynénim, Zsuzsi, meg a nagybátyám, Tomi, hogy mama kezében van egy nagy cicás szatyor! Mama észbekapott, felállt, hátrafutott hozzám nevetve, hogy jaj, hát nálam maradt a szatyor! és lerakta.
Utána amúgy már mindne simán ment, de ettől az egésztől olyan volt minden már, mint egy komédia, én meg még azt hittem majd elérzékenyülök és sírni fogok. De azért jó volt így is. Komolyan mondom, nem is mi lennénk. Zsuzsi szokta azt mondani ránk, hogy a hihetetlen család. Óriási igazság!
A lagzi is elment egynek, a kaja nagyon jó volt, teleettem magam, eleinte sorban gurítottuk le Zsuzsival a Bailey's-eket, utána pálinkára váltottam, egészen iható volt. Szinte egész este táncoltunk, Zsoltikával volt a legjobb táncolni, pedig azt hittem egyáltalán nem is fog. Úgy megpörgetett, meg amúgy olyan jól táncoltunk, csomóan néztek minket, de azért az esküvői videót nem biztos, hogy vissza merném nézni. Anyával is rengeteget táncoltam, ölelgetett meg puszilgatott egész este, Zsuzsi szintúgy, eléggé el volt szomorodva a hajnali indulásom miatt. :( Nagyon szeretem őket, attól, még hogy kicsi, csonka és idióta családom van.
Zsoltika is megsiratott, megölelt, és azt mondta szeret meg borzasztóan fogok hiányozni neki. Én meg mindnekit nyugtattam, hogy Facebookon majd minden nap tudtunk beszélni meg kamozni és tök jó lesz, aha, azóta sincsen internet itt. Na mindegy.
Telekocsival jöttem Németországba, anya is eljött velem Pestig. Mivel nem nagyon volt szokásom az alvás, főleg nem az utolsó héten az esküvő miatt (meg mamaáéknál amúgysem tudtam soha aludni, mert egész éjszaka bömböltetik a tévét, és mindenfelől szőrös pókok másztak rám. Brrr.), ezért szinte az egész utat idefelé végigaludtam. Meg is érkeztem vagy délután öt körül, a negyven fokos nyárból a dermesztő hidegbe. Ez eleinte problémát okozott nekem, de már megszoktam és kezdek beletörődni, hogy állandóan falfehér bőrszínem lesz. Na jó, azért volt egy jópár nap, amikor itt is negyven fok volt a napon, ki is élveztem, napoztam a napozóágyon az erkélyünkön.
Amúgy imádok itt lenni, attól függetlenül, hogy még nincs munkám és itthon ülök. Egy héttel a megérkezésem után Gyuri vett egy kocsit, szóval azóta járkálgatunk ide-oda, sőt, még kondibérletem is van egy tiszta menő terembe, ami non stop nyitva van.
Tetszik az ország, és még mindig le vagok nyűgözve a dimbes-dombos vidéktől, ahol minden egyszerűen tisztán zöld. Olyan nagyon szép! Egy Alföld után meg főleg. Egy kis faluban lakunk amúgy, ahol konkrétan nincsen semmi, még egy bolt se, csak egy pékség (ahol a második itt töltött napomon bepróbálkoztam, hogy van-e esetleg munka. Nagyon aranyos volt a éni, behívott hátul a lakásába és mondta, hogy neki maximum eladónőre lenne szüksége, de ahhoz meg jobban kéne beszélnem németül, szóval iratkozzak be a városban egy nyelvtanfolyamra és utána térjek vissza.) De a város így kocsival nincs annyira messze, meg tiszta gyorsan lehet menni az autópálya miatt. A város nagyon kis cuki!!! Ott aztán van minden, de egyáltalán nem olyan, mint egy nagyváros, hála istennek, hanem mint mondjuk egy Verona vagy toszkánai kisváros. Elég zsúfolt, főleg hétvégente, most is voltunk bent Gyurival szombat este, minden bolt nyitva volt vagy este tízig, mindnehol emberek járkáltak meg szólt a zene, lufit osztogattak, volt bohóc, zsonglőr, táncosok, a vízparton a várnál meg valami nagy fesztivál volt, sört vedelő fiatalokkal meg hangos, elég drogos zenével.
Mi meg bementünk a bioboltba, és legszívesebben mindent megvettünk volna. De majd, ha jó sok pénzünk lesz.
Elég rossz, hogy internet nélkül vagyunk és a városban sincsen sehol wifi, holott otthon ez ilyen alap dolog. Hát itt nem. Nagyon hiányoznak az otthoniak amúgy, nem is gondoltam, hogy ennyire fognak. De azért elég gyorsan telik itt az idő.
Gyuri elvitt egy ázsiai étterembe, ahol ettem sushi-t, meg garnélát, lazacot, kagylót meg ilyesmi izgi dolgokat és annyira finom volt! Majd minden hónapban elmegyünk, amúgy tisztára megéri, mert 15 eurót befozetsz és annyit eszel, amennyit csak akarsz, én direkt nem ettem aznap semmit, így elég sokmindent bezabáltam, utána alig bírtam menni meg hányingerem volt, de mostmár tudom, hogy nem kellett volna a végén dinnyét meg sült banánt meg fagyit is ennem, végül is, azt máshol is tudok, szóval a pocimban minden egyes helyet a garnélasalátának meg tigrisrákos sushinak fogok hagyni.
Az emberek itt mind tiszta kedvesek és vidámak, ami szokatlan azért mg, mert otthon elég sokan bunkók, főleg az eladók, itt meg mindegyik anniyra aranyos. A kondiban is segítséget kellett kérjek, mert rossz szekrénybe pakoltam és nem tudtam kinyitni a kártyámmal (gratulálok magamnak amúgy) és akkor is nagyon rendes volt velem a csaj, még ha a nagy részét nem is értettem annak, amit mondott. Meg ma is voltunk reggel gyógyszert venni, mert nem múlt a fejfájásom, és már a halál kerülgetett, egész éjjel le se hunytam a szememet, és próbáltam magyarázni a nőnek a gyógyszertárban a szitut, mire adott valami nagyon erős gyógyszert, amikben általában kételkedek, mert nekem szinte alig hatnak a fájdalomcsillapítók, de miután bevettem, tíz perc alatt elmúlt a fejfájásom, ami vagy 18 órán keresztül kínzott, szegény Gyuri azt se tudta, mit csináljon velem.
Ez a nehéz az egészben, ez a hülye német nyelv. Nagyon nehezen megy nekem, idegesítő, hogy hozzám szóénak, gyorsan beszélnek és egyszerűen nem értem, mit mondanak. Ettől már lassan a falnak megyek, de ahogy lesz szabad hely a városban a nyelvtanfolyamra, egyből kifizetem és beíratkozom.
Amúgy annyira jó kaják vannak itt, állandóan csak vásárolunk. Amúgy is imádunk vásárolni, órákig képesek vagyunk nézelődni. Egyébként tiszta egészségesen étkezünk, meg mióta kint vagyok, egyre több halat eszek, ami a legjobb fajta hús, de otthon valamiért alig ettem. Tegnap is azt ettünk, egy jó nagy pisztrángot citromosan, meg csomó sült zöldséggel.
Van amúgy Gyurival egy rakat tervünk, csak hát mindhez jó sok pénz kéne, én meg még ugye nem dolgozom. De úgy néz ki, mosogatni fogok egy étteremben, meg pakolni meg ilyesmik. Kezdetnek tökéletes lenne. Aztán, ha jobban beszélem majd a nyelvet, kimegyek fagyit árulni vagy pincérkedni és akkor már egyből több fizut is kapok. Bár heti egy-két nap mosogatásról van csak szó, és ennyiért is többet kapok itt, mint otthon heti öt nap melóért kb.
Mostanában Gyuriéknak elég sok meccse van, eddig mindre elmentem, és esküszöm, élvezem nézni! Meg az én szerelmem olyan ügyes!<3
De ezt se gondoltam volna soha, hogy én egyszer majd azt fogom várni, hogy focimeccsre menjek. De hát vannak csodák!