Úgy néz ki lesz munkám is, mert van egy nagy pláza a városban, ahol van egy olasz étterem és nagyon nagy pörgés van, szóval simán felvennének mosogatólánynak meg ilyenek. Csak be kell jelenteni magam, hogy itt lakok és akkor kapok valami kártyát és már dolgozhatok is. Először csak próbamunkára vennének fel, de hátha nem bénázok olyan nagyon és akkor már végre valahára lenne keresetem és nem anyát kéne lehúznom a lakbérrel mondjuk. Meg akkor végre egy csomó mindent tudnánk már venni, ami még hiányzik, meg esetleg el tudnánk kezdeni félrerakni, hogy el tudjunk költözni egy külön lakásba kicsit közelebb a városhoz.
Amúgy az étterem tulaja olasz, és a felesége is, így olaszul bezséltem mindent meg vele. Még szerencse, hogy tudok olaszul, most tényleg életmentő volt. Amúgy nagyon aranyos volt.
Valahogy sikerült megfáznom, pedig tiszta meleg van, bár ez nálam már ilyen megszokott, szóval nem is biztos, hogy a hidegtől jön ki, hanem csak úgy bennem van. Erre mindig antibiotikumot írt fel az orvos, de itt meg még nem tudok elmenni orvoshoz, még nincs meg az AOK kártyám, amivel el is látnának meg minden. Szóval most nagyon szenvedek és iszok napi öt liter teát, és csak reménykedek, hogy elmúlik magától.
Anya tiszta boldogan várta már a vasárnapot, mert úgy volt, hogy találkozunk, értemegyünk Mannheim-be, hogy elvigyük egy ismerőséhez, de Gyuriék sorra megnyerték a meccseket a területi bajnokságon, így aztán bejutottak a döntőbe, ami vasárnap, azaz holnap van, tehát nem tudunk értemenni anyáért. Felhívtam és elmondtam ezt neki, mire teljesen kétségbeesett, hog így hogyan fog eljutni A-ból B-be, mikor egy szót sem beszél németül és így még egy taxiba sem mer beülni. Valószínűleg úgy vette, hogy cserbenhagytam őt, mert nagyon haragosan beszélt velem, meg se akart hallgatni, szokás szerint tiszta makacs volt. Nekem meg nagyon bűntudatom van most és rossz kedvem is lett. Ja, és még mindig nincs internetünk itthon. Már elmondhatatlanul elegem van, hogy mindig csak azt mondják, hogy majd lesz internet, aztán sehol semmi. Lassan egy hónapja nem neteztem és ez csak azért bánt, mert nagyon hiányzik a családom és úgy beszélnék már velük. Zsuzsi most írt egy sms-t, hogy eszébe jutottam és cska annyi, hogy nagyon szeret és nagyon hiányzom neki. Rögtön rám jött a sírás, meg minden bajom lett, mostmár tuti, hogy hisztis leszek egész este. És mellé még rohadtul fáj az alhasam.
Na, most hívott újra anya, kicsit lenyugodott, ilyenkor már tisztán látja a dolgokat, szóval megdumáltuk, hogy holnap odamegy egy taxisofőrhez, a fülének nyomja a telefont, a vonal másik végén én leszek, hogy magyarázzam el, hogy hová kell vinni meg mennyibe fog kerülni meg ilyenek. De legalább végre ezt is megoldottuk és még azt is mondta, hogy szeret. Aztán jövőhéten valamelyik nap meg megyünk érte és akkor nálunk lesz egy ideig és innen megy majd haza Magyarországra telekocsival. Nagyon várom már, hogy végre találkozzunk!
Egyébként még mindig nagyon elegem van abból, hogy hozzám szólnak németül és nem értem. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy ennyire ne értsem. Gyuri már egy hónapja várólistán volt a nyelvtanfolyamon és végre most bejutott! Szóval neki már minden király lesz, én meg még jelentkezni sem tudok a hülye tanfolyamra, mert interneten keresztül kell. Ja, meg utalni is kell és még itteni bankkártyám sincs. Jövőhéten már mindent el kellene intézni, főleg, mire anya jön, hogy lássa, hogy már nagyjából rendben vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése