Tegnap volt a döntő és MEGNYERTÉK! Én éreztem, hogy így lesz, Jancsi viszont azt mondta mellettem, hogy hát szerinte tuti nem fognak nyerni. De elég ügyesek voltak, meg ez a meccs egészen izgis volt tele feszültséggel, mondjuk semmi nagyob balhé nem volt. Ráadásul ítéletidő volt közben, mert fújt a szél és zuhogott az eső, szóval esernyő alatt vacogva izgultam végig a meccset. Félig igazából azért izgulok, hogy Gyuri ne sérüljön meg.
A meccs után volt az eredményhirdetés meg ilyenek, ami elég hosszúra sikeredett, de mindenki tiszta boldog volt és/vagy ittas, szóval elég jó hangulat volt a szurkolók között is. Összespanoltam három német bácsikával, nem értettem, hogy mit mondanak, de nem zavarta őket, az egyik odajött hozzám, két kézzel jól megszorongatta a jobb kezemet meg megrázta párszor, tiszta vicces volt, aztán a többi bácsinak mutogatott engem és azok mind vigyorogtak rám, én meg visszavigyorogtam. De amúgy aranyosak voltak. Meg amúgy itt MINDENKI aranyos, és csak úgy spontán rádmosolyognak idegenek, de még az utcán is.
Az eredményhirdetés után a csapat nagy része ott maradt a pályán inni meg ünnepelni, miután amúgy kb minden körülöttük lévőt lelocsoltak pezsgővel. Én benyúltam egy lufit, szóval még elégedettebben jöttem haza.
Beszéltem tegnap anyával is, minden rendben vele, épségben megérkezett és hallottam a hangján, hogy nagyon boldog. Mint egy szerelmes kis tini. De nekem komolyan ez a legnagyobb boldogság, hogy ha őt ilyennek látom/hallom.
Nagyon-nagyon hiányzik amúgy az edzés. Heti minimum háromszor eljárunk itt is kondiba, de egy cseppet sem ugyanaz, mint otthon, ahol napi ötször jártam fitness órákra és beszélhettem az edzőmmel, meg minden edzőársammal és hallgathattam a sztorikat meg újdonságokat. Az edzőm meg főleg hiányzik.
Legjobban azt hiszem a tesóm hiányzik. Internet nélkül nem tudok beszélni vele és eléggé féltem, mivel se anya, se én nem vagyunk már ott neki. Nagyon rossz lehet neki, ha belegondolom magam a helyzetébe. De azt tudja, hogy szeretjük és bármit megtennénk érte. Már csak egy éve van, amit túl kell élnie a gimnáziumban, ami szerintem a legrosszabb év. De legalább nem hosszú.
Azért várom már, hogy augusztus végén hazalátogassunk. Úgy volt, hogy legközelebb már csak karácsonykor megyük Magyarországra, de mivel nekem így is alig fért be a cuccom a bőröndbe, és semmi meleg ruhát nem hoztam szinte, ezért muszáj hazamennünk. Meg el kell mennem pár orvoshoz, mert fene se tudja, mi bajom van. De legalább vagy három napom lesz együtt lenni a családdal, leginkább Zsoltikával, aztán mamáékkal, elmenni párszor Zsuzsihoz, beugrani Klaudihoz, elmenni jó sokszor szoliba (már nagyon hiányom van), visszavinni a telómat a szervizbe, mert nem jól ragasztották oda a képernyőt és nem érzékel semmit, elmenni fitnessedzésekre, ha beleesik, akkor egy kemény crossfitre is, bevásárolni gyógyszereket meg ami éppen kelleni fog még, ja meg találkozni a barátaimmal is esetleg. De amúgy három nap az nagyon kevés minderre. Meg Gyuri családjával is akarok lenni sokat, mert ők is hányoznak.
Ú, holnap lesz egy hónapja, hogy kiköltöztem Németországba. Akkor ezt is megünnepeljük a győzelem mellett! Ja és nemsokára hófordulónk lesz Gyurival, és azt mondta, minden hófordulónkon elmegyünk abba a király ázsiai étterembe, NYAMIIIII! Sushi<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése