2015. augusztus 17., hétfő

16.08.2015.

Ma voltunk végre megnézni a lakást. Eleinte a környéktől kicsit borzongtunk, mert tény, hogy csendes, de a szembelévő ház olyan, mint valami bérgyilkostanya, hatalmas szarvasagancs kiakasztva a ház elejére meg mindenféle ijesztő woodoo-dolgok, ja és a terasz teteje pont úgy van behorpadva, mintha a tetőről ráesett volna egy hulla. De ez már csak az én képzelőerőm.
Valamiért egész életemben mákos voltam, csomó minden úgy sikerült, hogy nem is számítottam rá, de abban viszont mindig hittem, hogy majd úgyis szerencsém lesz és akkor jó lesz minden. A nő, aki megmutatta nekünk a lakást, nagyon aranyos volt, magyar, de már 15 éve kint él és Németországot tekinti hazájának, sose menne vissza Magyarországra. Megértem. Azt mondta, ő ott van majdnem a szomszédban, és segít bármiben, ha kell. A főbérlő konkrétan fiatalokat keres az új lakásba, szóval mi pont megfelelünk majd neki. Elvileg nagyon jó fej, laza meg fiatalos, de holnap valószínűleg úgyis találkozunk vele. A lakás egyszerűen csudiszééép! Teljesen új, még tiszta újszaga van az egész háznak. Tágas is, meg valami modern szigetelés van benne és légkeverő rendszer, amivel sokat lehet spórolni.
Lesz nagy közös kert is, októberben lesz kész, szóval tiszta jó. A szomszédaink meg magyarok lesznek, azt mondta a nő, nagyon jó emberek, mindenhez értenek és segítenek majd biztos, ha kell.
Már csak az a lényeg, hogy szeptember elsején ki tudjuk fizetni az első havi lakbért meg rezsit meg ilyeneket és végre jön a jóvilág!
Ja, és akár már jövőhéten bejelentkezhetek oda, és akkor mehetek dolgozni. Két fizetésből már fenn tudjuk tartani a lakást simán. Meg lassanként majd berendezkedtünk, van egy csomó ötletünk már.
Gergőék egyre elviselhetetlenebbek, nem csak a számomra, mégis Gyuri tegnap majdnem összeveszett velem, mert egyre kevésbé bírom magamban tartani a megjegyzéseimet. Tudom, hogy már nem sok van hátra, de fúú, annyira beolvasnék nekik. De Gyuri azt mondja, még ne, még ne, ő is próbál nyugodt maradni.
Gergő tiszta butának nézi Gyurit, most is ordibált vele a konyhában, hogy mondjon már mégis valamit, elköltözik vagy csak simán hazaküld engem vagy mi lesz? Csodálkozik, hogy nem osztunk meg vele mindent? Mindenbe beleköt, mindent leszól, lenézően beszél, hogy mi ezt úgyse tudjuk, nekünk ez nem való, nekünk ez úgyse sikerülne...
Azt mondta Gyurinak, hogy a focival kapcsolatban is olyan gyermeteg álmokat kerget, amik sosem fognak megvalósulni. Fúú, de megverném. Csak mert ő szerencsétlen gyökér, és ő így gondolkozik.
A veszekedés után Gyuri még egy ideig tiszta feszült volt, mondta, hogy Gergő valószínűleg soha többé nem szól hozzánk, de ő se hozzá. Az a nyomorék megint tiszta gonosz meg gáz dolgokat mondott.
Olyan sokat kell csalódni az emberekben...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése