Tegnap este az öcsém elég rendesen kikészített. Nagyon csúnya dolgokat írt nekem, az volt a lényeg, hogy én tönkretettem az ő életét, mindig az én árnyékomban kellett élnie, én elnyomtam őt, és hogy nem érti, miért kaptam meg és értem el mindent, amit akartam, ő pedig nem. Szerinte önző vagyok, mert csak magammal törődök és csak kihasználom anyát, meg nyalizok neki és igazából egyáltalán nem is szeretem.
EHHH csak ültem a laptop előtt és pislogtam hogy wtf, én mindennél jobban szeretem anyát meg ezt a kis hülyét is. Azt írta ismer, én csak kihasználok mindenkit, hogy nekem jó legyen, azzal nem törődve, hogy az édestestvérem álomba sírja magát mindennap és ott fogja hagyni a gimnáziumot, hogy elmenjen dolgozni, mert ő nem bírja így az életet. Nos, az érzéseimről fogalma sincs, mert tény, hogy 16-17 évesen volt egy hisztis időszakom, mikor úgy konkrétan nem éreztem SEMMIT, de mostmár nagyon is érzem a szeretet, úgy, mint soha azelőtt és az volt a legnagyobb örömöm, hogy anyát igazán boldognak láttam, amikor nálam volt a múltkor. Szenvedek a piciny családom hiányától is, pedig azt hittem, nem fogok.
Zsoltikánál konkrétan az váltotta ki ezt a hisztit, hogy anya nem fizette be a telószámláját és kikapcsolták a mobilnetét. És hogy ő nem tud net nélkül élni.
Ezt igazolva, facebookon elköszönt mindenkitől, hogy megy meghalni, begyógyszerezi magát, ez nem vicc. Réka kétségbeesetten írt nekem, hogy mi van és hogy most mit csináljon? Még én is megijedtem, pedig Zsoltikának volt már pár ilyen húzása azelőtt.
Természetesen nem csinált semmit, csak szokás szerint feleslegesen generálta a feszültséget, hogy figyeljenek rá oda. anyával úgy ordítozott otthon, mint egy idegbeteg )simán el tudom képzelni). Anya szerint olyan volt teljesen, mint a volt nevelőapánk, Laci, ami ijesztő, nem akarom, hogy olyan rémséges ember váljon belőle.
Anya meg nem tudott, mit csinálni vele, nem tudta leállítani, szóval kapott jópár nagy pofont. Szomorú, hogy ennyi idősen ilyenekhez kell folyamodni. De az legalább bevált. Zsoltika azt írta Rékának, hogy utál mindenkit és mindent, hagyják békén és lefeküdt aludni.
Úgy terveztem az életem, hogy nekem majd mindig az öcsém lesz az első, mindent meg akarok adni majd neki, de jelenleg nem vagyunk beszélő viszonyban és nem is leszünk szerintem vagy karácsonyig. Amiatt nem aggódok, hogy nem bocsájt meg soha, mert testvérek vagyunk, alap dolog, hogy egyszer majd megbocsájt, na meg elég könnyen lekenyerezhető mondjuk egy Vans cipővel és akkor már el van felejtve minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése