Na, ELVILEG ma már lesz internet. De már igazán nem is hiszek ebben az egészben, adtak már meg több időpontot is, hogy na majd ma, majd ma, majd egy hét múlva, na persze, pff. Naggyon jó lenne, ha lenne, mert legalább nem érezném egyedül magam annyira, ha már itthon kell rostokolnom a lakásban, mert legalább mindig tudnék beszélni valakivel. De amúgy meglepően jól elvagyunk internet nélkül is. Tiszta fura.
Mostanában eléggé hideg van errefelé, nekem meg se egy kabátom itt, se egy meleg cipőm, szóval kicsit rettegek a hidegtől. És haza se tervezek menni szeptember végéig, de majd meglátjuk, hogy lesz, lehet tudok küldetni otthonról pár meleg holmit.
Már alig várom a jövőhetet, mert csak kettesben leszünk a lakásban Gyurival EGY TELJES HÉTIG mert ez a két tusk hazamegy Magyarországra hogy betépjenek. Jancsi azzal menőzik Gyurinak, hogy ő mennyit füvezik amúgy otthon, meg hogy pár héttel ezelőtt még egy haverjával 220-al jöttek lefelé Pestről fél kilogrammnyi kokainnal, amit kitartott végig az ablakon a kocsiból, hogyha rendőrrel futnak össze, csak eldobja. Úristen. Ki hiszi ezt el amúgy? Ja, ezt el is mesélték annak a csajnak, aki pár napig ittaludt, mire a csaj elismerően csak annyit mondott Jancsinak: Te több vagy, mint aminek látszol.
OKÉÉÉ, milyen emberek ezek wtf.
Na, mindegy. Ma vettem egy jóóóó hosszú és jóó forró fürdőt, közben zenét hallgattam a telómon meg énekelgettem és ilyen fura érzelmi rohamok törtek rám Gyurival kapcsolatban, elkezdtem könnyezni a boldogságtól, hogy mennyire szeretem és mennyire szerencsések vagyunk, mert valami olyasmink van, amiért más emberek az egész világot bejárják, hogy rátaláljanak. Elég vicces belegondolni, hogy énekelve bőgtem a kádban, dehát annyi baj legyen. Jobb, mintha kokóznék. Aztán megfőztem az ebédet, takarítottam unalmamban, most meg várom, hogy végre hazajöjjön Gyuri és bemenjünk a városba edzeni vagy valamit csinálni. Már vagy egy órája itthon kéne lennie, és tudom, hogy kiszámíthatatlan a munkaidő, mert mindig közbejöhet valami, de én akkor is mindig aggódok ilyenkor és mindenféle tevékenységre képtelen emberré válok, de azért mégiscsak csinálnom kell valamit a fel-alá járkálgatás helyett, úgyhogy ezért kapcsoltam be a laptopot és kezdtem el írni.
Amúgy tiszta ijesztő, hogy még mindig ennyire hiányzik nekem anya. Azért sose hiányoltam őt ennyire, mióta meg itt volt, állandóan az van a fejemben, hogy de jó lenne, ha megint itt lenne és segítene mondjuk a marhapörköltben, hogy tuti jó legyen, meg csinálhatna velem meggyesrétest meg kimennék vele mindig az erkélyre kávézni, még azt az idióta dohányfüstjét is szívesen beszívnám, csak itt lenne velem.
Pedig már annyit is voltunk együtt az utóbbi napokban, hogy néha idegesitett is, és azt nagyon bánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése