Money cannot buy all the love that's here tonight

Kezdem unni kicsit a szürke hétköznapokat.  Amúgy tegnap mikor bejött a munkatársam egyből az orra alá dugtam a beosztásomat és elkezdtem magyarázni hogy Na nem,nem, ez így nem lesz jó, mire mondta, hogy beszélt a főnökkel és tényleg nem így lesz, szóval nyugi. Tegnap felnapoztam, és ma is, meg holnap is, meg azután is félnapazok,  egyedül vasárnap leszek bent egész nap, ami teljesen elviselhető, mert PÉNTEK-SZOMBAT SZABADNAP sálálálá. Majd elmegyünk fürdőbe vagy nemtom. Én korizni akarok, de Gyuri mindig mondja, hogy fájna tőle a bokája. Ja, persze.  Csak nem akarja, hogy egyvalamiben is jobb legyek őnála. XD
Tegnap zuhanyzás közbe is egyfolytában az arcomba nyomta a vizet a zuhanyrózsából közvetlen közelről, én meg levettem a szivacsananászt, mikor nem figyelt,  jó nehézre vizeztem és jól az arcához vágtam, tiszta vicces volt. De aztán kezdődött a háború,  minden csupa vizes lett és még az ananászkáról is leszakadt egy darab.
Amúgy mi sose hallunk senki mást a házból, de mi meg olyan hangosak vagyunk mindig, hogy szerintem tutira hallanak minket az alattunk lévő lakásokban. Vissza kéne fognunk magunkat, mert még szólnak a főbérlőnek, aztán repülés lesz a szépséges kis lakásunkból.
Tegnap elmentünk a plázába és a kedvenc boltunkban (Snipes) vettem egy futócipőt,  egy Nike free run-t, ráadásul fekete, szóval tök jó, mert pont sötét színűt akartam a kinti futáshoz.  Majd egyszer annak is eljön az ideje, de még most ilyen esős meg saras időben biztos nem.
Utána este későn elmentünk edzeni, de túl sokan voltak, kb semmi géphez nem férünk oda abban az óriási teremben. :( De legalább felavattam az új pipőmet.

 

<3 <3 <3 <3