Az utóbbi napokban azt hiszem tökre ki voltam akadva, mert nem igazán voltam önmagam, depis voltam és mindenért bedurciztam, és nem is tudtam, hogy konkrétan most mi a fene bajom van? Mikor mindenem megvan és semmi baj sincs most. Aztán rájöttem. Fél éven át csak kettesben voltunk Gyurival, persze emiatt néha magányosnak éreztük magunkat, ezért vártuk olyan nagyon a karácsonyt, hogy végre hazamehessünk. Oké, az volt két hét a családdal, tök jó volt meg minden, aztán jöttünk vissza, de jött velünk Zsoltika is, ami szintén tiszta jó volt. Utána egy hét után hazament, de nem sokra rá jött Gyuri anyukája is, egy hét után hazament, aztán volt együtt Gyurival kettesben két napunk, és már jött is vissza az anyukája, még mindig itt van és péntek reggel megy el. Én tényleg szeretem az anyukáját, és nem is vele van baj egyáltalán, de ÉN KETTEN AKAROK ÉLNI és pont. Hiányzik, hogy csak ketten legyünk. Már nem is tudnék másképp élni. :( Legalábbis itt nem.
Gyuri meg úgy tervezte,hogy akkor az anyukája otthon lesz egy hetet, egy hetet meg itt. Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, ez amúgysem egészséges, nekünk ketten kell élnünk, már felnőttek vagyunk...szerencsére nem is kellett őt győzködni se, egyből mondta, hogy oké, igazam van, tehát abban maradtunk, hogy havonta egyszer jön az Anyuja négy napra. Az teljesen belefér.
Amúgy új munkatársam lesz, úgy néz ki, valami 28 éves német srác, múlt héten próbanapjai voltak, meg hétfőn-kedden-szerdán is itt ültek bent az irodában a munkatársammal végig. Egyik nap bejöttem és beszélgettem vele, de sokallta, hogy ilyen rengeteget kell bent lenni, hát mondom ez ilyen. Amúgy bírom, hogy nekem volt másfél nap próbanapom, aztán full egyedül hagytak, ez meg teljes kiképzést kap,okéé.
Na, mindegy, jó érzés volt, hogy végre nem én vagyok az új! Jó lenne, ha az én irodámban dolgozna, és akkor végre én mondanám meg a munkabeosztást haha. Mondjuk, ez a hónap az elején kívül igazán jól sikeredett, mert szinte mindig félnapozok, most szombat-vasárnap egész nap, de utána megint minden nap csak fél nap. Juhú.
Tegnap elmentünk AZ ÉTTEREMBE, csupa nagy betűvel, mert annyira király. Gyuri anyukája annyira nincs odáig a különleges étkekért, de azért úgyahogy megkóstolgatott dolgokat. Bár leginkább gombát evett. Meg a garnéla ízlett neki.
Hát most na, az kinek nem ízlik, annyira isteni. Nekem kagylók nem adják annyira, meg a polipok. De a tintahalat imádom, pedig az is rágós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése