lassan telik a januar...

Tegnap egész délután és este a konyhában sütöttem, főztem (közbe mostam, teregettem, takarítottam csak hogy színes legyen a program ),közben rájöttem, hogy nekem szilikonos muffinformák kellenek, nem ez a béna papír,  daráltam magamnak zabpehelylisztet, ha már itt nem lehet kapni...egy fokkal az is jobb, mint a fehérliszt, de sokkal szívesebben használnék mandulalisztet, zsírtalanított Kókuszlisztet meg szezámmaglisztet mondjuk. De majd ha hazamegyek húsvétkor, feltankolok.
Amúgy tök jó, hogy Gyuri ebben az új csapatban focizik meg minden, de minden nap edzése volt eddig, és ma is lesz. Ami azt jelenti, hogy rohanok haza munka után után, hogy együtt lehessünk negyven percet, aztán megy edzésre és hazajön kilenc után valamikor. Változó. Ezzel csak az a baj, hogy tökre egyedül érzem magam. Elsétálok a kondiba, ahol pont csúcsidő van, alig jutok gépekhez, vagy otthon sütögetek meg hallgatom a rádiót. Tegnap este tízkor még elmentünk amúgy a kondiba, na az tiszta jó volt és valamiért most sokkal jobban bírtam a súlyokat háhá.
Sajnos ma is van edzése, igazából hétvégén tudnánk sokat együtt lenni, de DOLGOZOM mindkét napon egész nap, szóval szívás.
Majd legközelebbi hétvégén kérek szombatra szabadnapot, mert meccse lesz és el szeretnék menni, még ha megfagyok is.
Amúgy tesóm tervezi, hogy magántanuló lesz most, és kijön hozzám. Elkezdte tanulni a németet, hát ez aztán a meglepő fordulat!  Mindig mondogatta, hogy fúj, német, na ő sose....Igaza van, szar egy nyelv. De amúgy idővel hozzá lehet szokni. Én például már nem utálom, csak olyan semleges.
Keresni akar itt valami munkát, hogy tudjon már most pénzt gyűjteni, aztán meg meglátjuk, mi hogy lesz.
Akarom nagyon, hogy itt lakjon velünk, de azért egy kicsit vonakodok is tőle, hiszen már írtam, hogy én ketten szeretek már csak lakni, ez a mi kettőnk lakása és senki másé. De nyilván ehhez is hozzászokok majd. Amúgy is, Gyuri anyukája jön megint a jövőhéten.  Tehát ez már ilyen.
És mondtam Gyurinak, hogy nézegetem az otthoni hirdetéseket, hátha találok whiskas cicát magamnak, mire mondta, hogy még várjak vele, meg ezt majd megbeszéljük,  stb. De én nem akarok várni, ahogy látok egy eladó olyan kiscicát, én azt megveszem.  Kérdezte, hogy komolyan kiadok egy macskáért 50-60ezer forintot?  Azt válaszoltam, hogy hát inkább, mint mondjuk egy telefonért.
Tegnap amúgy sokat olvasgattam az edzőm jóvoltából (oké, már nem edz engem jóideje, de sose lesz másik edzők, tehát ő marad mindig) és nagyon szomorú dolgokra derült fény számomra. Például megrázó tények a gyümölcsökről, vagy a tehéntejtermékekről, például a TÚRÓRÓL!  Hihetetlen,  minden nap ettem túrót, vagy reggel, vagy este, vagy délben, néha kétszer is, és sokat is, és olvastam, hogy tényleg függőséget okoz. Hát majdnem elsírtam magam. Függő lettem egy kajától.  Gyuri azt mondta, ő már észrevette az effajta függőségemet, nem is értem, miért nem szólt. Azt bezzeg megszólta, ha egy nap kettő kávét ittam. Mert szerinte az rengeteg.  De amúgy egy évvel ezelőtt ledöntöttem egy nap ötöt is, szóval ez igazán semmi. Aztán újabban csak reggel egyet, ma meg már semmi. Az se kell nekem. Mostantól kávézni se kávézok! Pedig azt mondogattam, nem is tudnék kávé nélkül élni, dehát persze nem is akartam. Minden fejben dől el és kész.

 Amarántot sütéshez most használtam először, bátran kijelenthetem, hogy felejtős.  Még holnap megpróbálom pattogtatva megcsinálni, meg majd sós köretként.

 A szerelmemnek villámgyorsan elkészült amerikai palacsinta torony citromkrémmel. Imádta❤ de azért megkért, hogy ne hízlaljam már el. Na persze,  ő aztán sose fog elhízni, egy gramm zsír sincs rajta soha.

 Végre,végre,végre,endlich!!!  Találtam kölest.

 Szokásos éjszakai program. Kár, hogy már minden részt láttunk, de azért vicces.

 Mostmár kicsit másképp állok a gyümölcsökhöz, de azért még imádom. Amúgy a citrusfélék és a bogyós gyümik (ó,áfonya❤) tökre rendben vannak.

Szalagavatós!  Milyen kis boldog voltam! Annyira jó nap volt, de tényleg nagyon-nagyon,  magát a szalcsit is élveztem, a táncot legfőképp, még ha írtó béna is volt, ott volt az egész család, ami mélységesen meghatott, mert nem is számítottam rá. Aztán meg illegálisan sokan bepréselődtünk a kocsiba és mentünk Bocskaikertbe tortát zabálni, meg piát is vettünk a kisboltban, és alig vártam az esti bulit, mert erősen reménykedtem benne, hogy Gyuri is eljön és vele lehetek majd. De ez kétséges volt, mert pont akkoriban nem igazán írt nekem, pedig előtte már találkoztunk csomószor, de úgy gondolta, hogy mindig ő keres engem, néha keressem is én. Ja, hogy én írjak egy pasinak?  Kizárt.  És mégis megtettem, de csak egyszer, de végül is, elégnek bizonyult.  Pont öltöztünk fel (kb semmi anyagú miniruhára jó vastag télikabát), mikor jelzett a telóm, hogy valaki írt, én meg felvisítottam és ugráltam örömömben, hogy ő írt, ő írt! Tök vicces voltam. Azelőtt sose voltam azért ennyire ilyen, na mindegy. :)
Aztán az este alatt a ruhatárban kiloptak a táskámból vagy 17 ezer forintot, de nem érdekelt, mert hajnalig csak VELE voltam.*.*❤❤❤ legszebb este volt!