Mini Zsini :): Tizenkilencedik bejegyzés

Tegnap már úgy gondoltam, hogy megszoktam Gyuri távollétét, de inkább csak depressziós lettem.m, vagy nem tudom. Olyan rosszul érint, hogy alig tudunk beszélni egy nap. Mondtam is neki, mire ő annyit mondott, hogy mindig ő ír és én meg sose. Dehát én honnan tudnám, neki mikor jó ? Mondjuk azért igaza is van, szóval mostmár állandóan írni fogok neki, még ha nem válaszol, akkor is. Holnap este farsangi batyus bálba megyek, amit egy hónapja még nagyon vártam, most meg inkább betegnek tettetném magam, csak hogy ne kelljen menni. Mivel nem jön már senki, én meg szerintem egyedül fogom érezni magam. De csak kibirom hajnalig.
Olyan rosszat álmodtam, hogy mikor felkeltem, majdnem elsírtam magam. Álmomban megcsaltam Gyurit egy exemmel, aki nem tudom ,hogy jött az álmomba, mikor sose jut már eszembe. Első nagy szerelmem volt és nagyon sokáig tartott, de már olyan régen volt meg minden és álmomban is olyan bizonytalan voltam vele kapcsolatban és éreztem hogy hülye voltam és nagyon meg fogom bánni. Az normális, hogy álom miatt bűntudatom van ? A való életben a közelébe sem kerülnék ilyen helyzetnek meg amúgyis van eszem. De azért megrázott a dolog. Meg gyuri is elszomorodott tőle, de szerinte csak azért álmodtam ezt, mert annyira nem akarok semmit elrontani a kapcsolatunkban. Igazából szerintem is valami ilyesmi, mert ha belegondolok, hogy mennyire szeretem őt, az érzés olyan hatalmas, hogy egyszerűen elsodor és olyankor semmi más nem számít.

Ma a suliban. Remélem a tavasz előjele, hogy melegem volt két pulcsiban. xd

Olyan vagyok mostanában, mint egy öregasszony: suli után mindig bemászok az ágyba a telómmal meg a Gyuritól kapott mackómmal és elszundítok. HIÁNYZIK:(