Mini Zsini :): Huszadik blogbejegyzés

Hát ez a farsangi bál éppen kihagyható lett volna az életemből, főleg, hogy olyan uncsi volt, hogy egész este csak sütit meg pogácsát tömtem magamba. Na jó, azért valamennyit táncoltam is. Józsi szokás szerint megsértődött és lelépett, mert összeveszett Klaudival, de ez így szerencsére garancia volt számomra, hogy mi sem fogunk hajnalokig maradni. Egy körül már hívtuk is a taxit.
Még a szerencsém is elhagyott, ugyanis vettem tíz tombolát és egy sem nyert. Tegnap reggel volt amúgy a tablófotózás, én különösebben nem készültem rá, reggel felkeltem, fürödtem, sminkeltem, aztán anya bevitt a szalonba, gyorsan csinált egy kevés hullámot a hajamba aztán kész. A fotózás meg simán ment, a fotós nő olyan cuki, mondta hogy milyen szép vagyok meg nagyon könnyű dolga van velem, engem be se kell állítania. Hát én amennyit én pózolok, nem csoda.

Klaudival <3

Életem leglassabb hete telt egyébként, talán azért, mert úgy hiányoltam végig Gyurit, vagy mert nem foglaltam le eléggé magam, például nem kondiztam, nem tudom.
De most vagyok túl egy kiadós zokogáson. Talán 2012 decemberében zokogtam így utoljára egy fájdalmas szakításnál. Szóval, mivel ez a nagy sírás dolog nem túl megszokott tőlem, anyáék ijedten rohantak be hozzám, hogy mégis mi történt.
Csupán annyi, hogy a szerelmem közölte, hogy LEIGAZOLJÁK Németországban, én meg itt pattogtam boldogságomban, hogy juhé, költözünk Németországba*-*, de utána mondta, hogy ő talán hamarabb is kimenne, azt mondták neki, hogy akár már holnap is kezdhetne...És igazából mindez nagyon nagyon jó dolog, de hogy egy távkapcsolat?
Én hónapokig még ide vagyok kötve ehhez a szar országhoz az érettségi miatt...Ha egy hét alatt így befordultam nélküle, mi lesz velem négy hónap alatt ? Nevelőapám azt mondta, nem olyan sok az, maximum tavaszi szünetben kimegyek majd hozzá.
Na jó, erről most nem is akarok írni sem, mert csak megint elkezdek majd sírni, így is olyan nehezen hagytam abba.
DE HOLNAP AZÉRT HAZAJÖN.
Ajj, miért ilyen erős érzés a szerelem?:( Pár napja írtam neki, hogy mi annyira de annyira szerencsések vagyunk, mert úgy szeretjük egymást és ez manapság olyan ritka. Ez még mindig igaz, természetesen. Szerintem most megyek megnézem a Hétmérföldes szerelmet és végigbőgöm.

"Szeretni valakit, aki szeret téged... Imádott lénynek lenni, akit a másik istenít, mindez túllépi az emberi boldogság határát: lopott tűz a mennyországból."