Tizenhetedik bejegyzés

Egész nap itthon feküdtem, csak enni keltem fel, megnéztem a lemaradásomat a Walking dead-ből, így aztán ki is fogytam a teendőkből. Olyan lusta vagyok, de ma azért, mert felemészt a szomorúság, hiszen tudom hogy ma reggel váltunk el Gyurival, de most ez sokkal másabb, mert tudom, hogy mennyire nagyon messze van tőlem és teljesen ki vagyok készülve. Sose volt még velem ilyen senkivel, kajak megijedek magamtól. És ez még csak az első nap.
Tudtam, hogy négy óra körül kell majd megérkeznie, de nem írt sokáig, én meg szétaggódtam az életemet, aztán mikor végre üzenetet kaptam tőle, felvisítottam. Megkérdeztem, hogy na mizu, mire ő: semmi, eszek:) és veled??
ISTENEEEM, mondom neki hát velem tényleg a jó nagy semmi, de te mesélj mááár. Aztán nyilván nekem kellett minden külön dologra rákérdeznem.xd Na, mindegy, a lényeg, hogy jól van, csak nagyon hiányzom neki. Tervezgeti a közös jövőnket, én  meg itthonról ugyanezt, hála az internetnek! Mindenféle infóval lettem gazdagabb a mai keresgélések folyamán.
Úgy utálom, hogy mindig aggódik, hogy én esetleg nem szeretem őt, aztán ha valamit rosszul mondok, vagy nem jól fejezem ki magam, egyből félreérti, és már tegnap is egy hülye megjegyzésem miatt (véletlen azt mondtam, hogy akkor nagyon szeretNÉLEK, ha...) már be is könnyezett és csomó ideig azon forgott, hogy én lehet nem is szeretem. Csak mert feltételes módba mondtam. De az nem számít, hogy napi húszszor belebújok az ölébe, hogy mennyire imádom, á, dehogy.
Remélem le fog szokni erről egy idő után.
Most meg elmondtam neki, hogy kiszámoltam a pontjaimat és elég valószínűtlen, hogy itthon felvegyenek arra a szakra, amit beírtam, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy én meggondoltam magam, és mégis itthon akarok maradni és itt továbbtanulni. OMG marad a halál ebben a pocsék országban. Ha már lesz lehetőségem, még jó, hogy elhúzok.
Szerintem egész héten elviselhetetlen leszek. Annyira hiányzik.:( Miért ilyen a szerelem??? Ez a hiányérzet...ez a része nagyon nem jó.