Tegnap voltunk egyhónaposak a szerelmemmel, vettem neki egy nagyon cuki képeslapot és írtam meg rajzoltam bele még cukibbat, ja és egy közös képünket is beleragasztottam. Úgy örült neki, mint még soha senki semminek tőlem.xD Annyira édes volt, összevissza puszilgatott, biztos kaptam vagy ezer puszit!
Elmentünk kocsikázni az erdőbe, még egy kilátóba is feljött velem, pedig tiszta tériszonyos szegénykém, nem is bírta sokáig. De ez a legkevesebb, mivel én meg múlt hónapban lecsúsztam egy nagy vizicsúszdán CSAKIS MIATTA, mivel víziszonyom van. A kilátóban találtunk egy puli kutyut, nagyon édes volt, egyből ölelte a mancsaival a lábamat, nagyon nem akartam otthagyni, de anya biztos megőrült volna még egy kutyát hazaviszek... Gyuri se szívesen hagyta ott, de nem igazán tudtunk mit csinálni. Visszavezettük a kilatóra, mivel oda elég sokan járnak, már valaki biztosan megtalálta.
Egyébként tegnap visszaolvastam kicsit a régi blogomban, találomra beütöttem egy oldalszámot, de nagyon meglepődtem azon, hogy milyen voltam én két évvel ezelőtt. Mintha nem is én írtam volna azokat a sorokat, hanem valami érdektelen, beképzelt picsa. Még rendesen felidegesítettem magam. Nem tudom már, hogy szerepet játszottam vagy pedig tényleg ilyen voltam. Nem is lényeg már, mert nagyon megváltoztam, és ennek borzasztóan örülök.
Lehet, hogy az akkori barátom hozta ki belőlem ezt a gonosz természetet, de az is lehet, hogy így viseltem el a családi körülményeket, ugyanis akkor körül tört ketté (vagy inkább százfelé) az életem.
Most viszont úgy érzem, jó úton haladok, mostmár foglalkozom a jövőmmel is, és nem csak önmagam érdekel. Kezdek felnőni már egy ideje, ezt onnan is tudom, hogy nem tudom már azt mondani az öcsémnek veszekedés közben, hogy mennyire utálom, mert amíg ő tiszta idegesen kiabál, hogy dögöljek meg, ha elkérem kicsit a gépet, én akkor is full nyugodt vagyok, és csak arra gondolok, hogy szeretem én ezt a kis hülyét. Igaz, ő az elkövetkezendő tíz évben biztosan nem fog megérni, de megszoktuk már.
Ha sikerülne októberben kijutnom Németországba, szerintem tuti, hogy nem akarnék majd haza jönni már többet. Amint lehetne, kitelepíteném magamhoz anyát és kééész!
Mindjárt Valentin-nap, nekem meg nem sok ötletem van, mit adjak Gyurinak. Szerintem sütök neki egy tortát. Vagy lehet az kevés, hm, nem tudom. De nem szeretem a Valentin napot.
Az amúgyis inkább anya szülinapja. Negyvenegy éves lesz ! Már kigondoltam a tökéletes ajándékot, csak hát állandóan pénzhiányban szenvedek, de valahogy megoldom.
♥♥♥♥♥♥
tesiórák JAAAJDE UNOM MÁR A SULIT :(
kondiiii
annyira várom már a tavaszt*-* azt mindig úgy imádom, állandóan jó kedvem van
a kis cuki puli :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése