2015. január 18., vasárnap

Ötödik blogbejegyzés Zsinitől

Tegnap végigálltam életem első focimeccsét. Sose kötött le úgy igazán a foci, most sem különösebben, de mégis olyan jó volt nézni Gyurit közben, hogy egészen élvezhetővé vált a meccs is. Mire nem képes a szerelem!
A felére megérkezett Vivi is, szóval ketten fagyoskodtunk tovább ott a pálya szélén, mint két fogyi, ráadásul nagyon hideg is volt, a buszunkat is lekeéstük hazafelé, szóval már mindne bajunk volt. Itthon a kedvenc youtube-os szórakozásunkat játszottuk: valami metálos klip hangját levettük és nyomtunk alá Britney Spears-t vagy Miley Cyrus-t, ilyen nyávogós szarokat aztán meg szakadtunk az eredményen.xd
Később mentünk be Debrecenbe, ő haza, én meg a szerelmemhez. Igazából tanulnom kellene matekra, na de majd ma. Tiszta korán keltem, mert Gyuri reggel hétkor indult focizni Nyiradonyba, nekem meg csak nyolcra ért oda a buszom, szóval az anyuja csinált nekem rántottát meg főzött kávét, tiszta cuki volt, meg beszélgettünk egy csomót.
Amúgy annyira kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz velem a jövőben...Mi lesz, ha nem vesznek fel egyetemre sehová? Azt sem tudom határozottan, hogy mi akarok lenni, de legalább azt tudom, hogy milyen fajta munka lenne nekem jó. Ez is valami. Bár egy pontosan meghatározott szakma elég jó lenne azért.
Ajh, azt sem tudom, hova adjam a jelentkezésemet, mert nem akarok itt maradni, utálom Debrecent, meg egész Kelet-Magyarországot, úgy mennék nyugatabbra vagy Pestre is akár...Vagy Gyurival ki Németországba. Tiszta gázok vagyunk, hogy már gy együtt tervezzük az életünket három hónap ismeretség után, de amúgy nem nagyon zavar minket, ki mit gondol.xD
Ijesztő, hogy mennyire szeretjük egymást máris. Velem ilyen még SOHA DE SOHA nem volt, hogy valakit ennyire a részemnek érezzek máris, és érzem, hogy ez az idővel egyre jobban erősödik majd. :|

Nincs szebb ajándék,
nekem nem kell már semmi,
csak veled szeretnék önmagam lenni.
S ha eljön a hajnal
majd mellettem ébredj
csak veled érzem úgy.

 Battuuuckááám! Hát nem lettek életünk képei :c


Az egyik pillanatban még élvezem az életet, a következőben pedig nem értem, hogyan élhettem eddig nélküle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése