Feelings

 

 

Azt hiszem eljött az ideje egy beszélgetésnek a kaocsolatunkról Gyurival. Még mindig nagyon szeretem, jobban, mint bárkit a világon, de eléggé elrontottunk mostanában mindent azzal, hogy SOHA DE SOHA nem voltunk kettesben. Én vele szeretek lenni a világon a legjobban és ezt több hónapja nem kaptam meg. Persze, állandóan együtt voltunk de akkor sem ugyanolyan, ha mindig ott van valaki.
Szóval nekem ez így már nem megy. Nem is egészséges amúgy az ilyen. Úgyhogy gondolom megérti majd, belátja a dolgokat és próbálunk úgy tenni, ahogy helyes. Mindennél jobban inád engem, tehát szerintem nem is lesz ezzel gond, csak nem is tudom, hogy mondjam el ezt az egészet, hogy emiatt vagyok szomorú.
Meg állandóan kerdezgeti, hogy de szeretem még ? De biztos ? De ugyanúgy ?
Én meg mindig megnyugtatom, bár tény, hogy mostanában még a szeretetemet sem mutatom ki neki, csak hisztizek folyton. De hát azért, mert bajom van !
Utálom amúgy az egészet szerelem meg párkapcsolat dolgot. Miért nem lehet mindig egyszerűen jó? És az legyen állandó. Ne érezzem már egyszer azt, hogy szárnyalok a boldogságtól, annyira szerelmes vagyok, máskor meg azt, hogy megbántott és annyira fáj, máskor meg ürességet, semmit, közönyt. Nem szeretem én ezt.
Eddigi tapasztalataim szerint teljesen jól elvoltam egyedül is mindig, de Gyuri után nem tudom, milyen lenne... Senkivel nem voltam még ennyire közeli kapcsolatban, hogy ennyire egyek lettünk volna valakivel is... Mi van, ha szétszakadnánk és abba egyszerűen belehalna a lelkem?
Jól emlékszem, az első hosszabb kapcsolatom, nagy szerelmem után milyen voltam: gondtalan és boldog ugyan, de semmilyen szerelmes, szenvedélyes érzésre nem voltam képes egészen 2014 novemberig, amikor megismertem Gyurit.
És vele minden megváltozott, tőle nem is kívánhatnék jobbat, egyszerűen tökéletesen passzolunk, néha már túlságosan is, ezért veszekszünk meg csipkelődünk úgy, mint két gyerek. Jól esik, hogy igazán félt engem, ennyire sose féltett senki. Ennyire nekem még ember nem hiányzott, mint ahogyan ő szokott.
Anya megmondta, ilyen csak egyszer van az életben, ami közöttünk van, és nem ronthatjuk el.

 elfoglalta a helyem

Egyébként Zorával is tök sok bajom van, minden kiskutya ilyen nehezen kezelhető? Persze, azért imádom, aranyos, de azt akarom, hogy ő meg csak engem imádjon és ne csóválja minden embernek az utcán a farkát , meg ne akarjon mindenáron odamenni hozzájuk. Amúgy is, itt eléggé leszarják. Magyarországon volt minden járókelő oda meg vissza érte. Na, mindegy, már alig várom, hogy kicsit felnőjön.
Ez a hetem elég szar lesz a munkában, mert a teljes hétvégén én dolgozom. Mivel a munkatársamék Hangovert terveznek a hétvégére. Ő mondta így. Na nem baj, a következő hétvége így az enyém.