A tegnapi napom hol borzalmasan, hol pedig jól telt. Reggel nagy izgalommal és örömmel vártam a fejleményeket munka közben, ugyanis az apám elment megnézni Kisújszállásra a kis uszkárokat. Pont, mikor ő odaért, itt áramszünet lett az irodában, se internet se semmi nem volt vagy háromnegyed óráig. Ráadásul valamiért a mobilnetem sem működött, bár azt most se értem, hogy miért nem.
Szóval lemaradtam az események alakulásáról. Már csak azt tudtam meg, hogy nem adott a nőnek semmiféle előleget, mert nem tetszettek neki a kutyák.
Nem értettem az egészet, aztán elmagyarázta telefonon apum, hogy én be se mertem volna menni abba a házba, akkora egy putri volt az egész. Bent is, minden koszos, büdös, szanaszét, a kiskutyák egy kis helyen elkerítve, ahol újságpapírokon járkáltak, ami csupa pisi meg kaki volt. Mondta, hogy aranyosak voltak ugyan a kicsik, de tiszta ápolatlanok és büdössek. Egyik szülő kutya se sehol.
Ezért nem szabad pénzt kiadni.
Akkor még szokás szerint nem gondoltam át a dolgot, tehát elkezdtem sírni. De nagyon. Mert már annyira beleéltem magam és meg is rendeltem neki mindent.
Már elképzeltem vele az életemet. Már nevet is találtam ki.
És minden egyszerre összeomlott. Ráadásul most elég ritka az uszkár, gondoltam, úgyse találok másikat, ami pont fekete és kislány és húsvétkor elvihető.
Apum mondta, hogy nézzek olyat, ami rendes tenyésztői, törzskönyves meg minden. Nem adtam fel. Pesten találtam is egy hirdetést, imádkoztam, hogy legyen még kiskutya a számomra.
Kitűnő vérvonalú, pedigrés törzskönyves szülőktől meg minden. Csak kicsit sokkal drágább. De nem érdekel, csak legyen már. Ma délután újra hívom a nőt, egy darab fekete kislány van még, és én őt mindenképp szeretném. Utalni kell előleget és akkor mehetek érte húsvétkor.
De amíg nem adott számlaszámot és nem beszéltünk le mindent, addig igenis izgulok. Tegnap éjjel egy percet nem aludtam, mert a kutyának járt az agyam. Nevetséges vagyok. Ilyen még sose volt, hogy egész éjjel ne bírjak aludni valami miatt.
Pedig még fárasztót is edzettem este a kondiba. Remélem, ma már jól alszok, és magaménak tudhatom a kis uszimat.
Igazából a sírások után jól átgondoltam a dolgokat, és mégiscsak jobb ha kiadok 20-30 ezerrel többet, de legalább nem jönnek majd elő rejtett öröklött betegségek meg ilyesmik. Sose lehet tudni. Meg hát jó az.l, ha már szobatisztaságra elő van nevelve, meg hozzáértő kezek között van, ja és a legfontosabb, hogy az anyukájával marad így elég sokáig.
Beszéltem Vivivel is, szóval tökre megnyugodtam, hogy végül is nem az a kitudja milyen szülőktől meg honnan jött kiskutya lesz az enyém, pedig nagyon cuki képen amúgy.
Amúgy ma tök fura dolog történt. A Debrecenben hallottam csoportban megtaláltam a nagyapámat!!! Mármint a vérszerinti apám felőlit. Tudtam róla, hogy nyugdíjas tűzoltó parancsnok, meg hogy igazán jó ember. Szóval bejelöltem ismerősnek. Aztán írt egy üzenetet, de csak egyetlen egy darabot, és ott minden abbamaradt. Elhiszem én, hogy szarul érzik magukat, mert kimaradtak az életünkből. De amúgy igen, már késő lenne ezeket bepótolni, dehát nem muszáj az elejéről kezdeni. A tesóm nem, de én nagyon is megbocsátó vagyok. De ha nem, hát nem.
Én nem fogok senki után szaladgálni, amúgysem izgat a dolog, mert most akutya dolog mindennél jobban izgat.
Szóval hát főleg az apám, de ő is nagyon sajnálhatja, hogy nem ismernek engem. Hogy nem büszkélkedhetnek velem. Bár ahhoz igazából így nincs is joguk, mivel nem ők neveltek fel.
De én attól függetlenül nem zárkózom el az ismeretségtől legalábbis.
Az egy mondat, amit kaptam a nagyapámtól.
Túró alapú szénhidrátszegény sonkás -gombás mozzarellás pizza ❤
Igazából még most nem is diétázom annyira megerőltetően, az utolsó héten tervezem elhagyni a vacsit, (mármint fehérje turmixoljuk iszok majd helyette) és csak reggel fogok szénhidrátot enni. Elég lesz egy hét is én azt mondom. Ennek a fölös kettő kilónak..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése