Ma nincs kedvem dolgozni

Meglepő, mi?  Mármint az, hogy nincs kedvem dolgozni. De amúgy eddig még volt is,  kivéve azon az első napon, ahogy visszajöttünk Németbe. De ma... Ma aludni akarok. Meg már vagy egy hónapja nem edzettem. Jó hosszú pihi ez. Pedig annyi edzőcuccot vettem az ünnepek alatt. Meg fehérjét is kaptam. Meg szombaton is találtam egy tök jó Reebok edzőatlétát és azt is megvettem. Ja meg aznap még vettem két felsőt meg egy nadrágot, meg Zsoltikának egy tiszta jó Adidas pólót meg faxot hozzá.  Nem mintha annyira költekezhetnék,  főleg,hogy tegnap egy félrenyomás miatt hatvan euró mínusz került a kasszába.  amit nekem kell beraknom.  De ha esetleg látom még azt a magas néger gyereket, akkor talán tisztázhatom vele és visszaadja a túl sok pénzt, amit kapott.xD
De olyan csicska, még csak nem is szólt.
Nagynénim Zsuzsi napok óta sírt nekem facebookon, hogy az élettársa Zsolti elmegy dolgozni Németbe öt hétre, aminek örült is, mert ugye a több pénz az több pénz, de szomorú is volt, mert nem akart egyedül maradni. Javasoltam, Zsoltikát költöztesse magához, amúgyis állandóan ott van vele. Mondta, hogy bizony, így lesz. De ma hajnalban Zsolti ugye elindult Németországba,  de a kocsiban ülők aztmondták, hogy még őket se fizették ki ott, azért mennek vissza. Na, Zsoltinak se kellett több, Győrnél kiszállt a kocsiból és inkább tart vissza hazafelé.
Szegény Zsuzsi. :( Úgy rákészültek erre, most meg lehet nem veszi vissza a régi főnöke az élettársát. Na az lenne csak a ciki.
Zsoltika meg ma megy majd haza,  de remélem előtte azért beköszön hozzám. Imádtam, hogy itt van!
De amúgy jövőhéten lehet, hogy jön ki ide Gyuri anyukája szóval tök szupi!!!!<3
Az én anyukám meg..hát el van ott Svájcban, most pont szerelmesen, tehát nem igazán beszélünk, de mikor elsején felhívtam még boldog névnapot se kívánt meg semmi,  de ha jobban belegondolok, a fél család elfelejtette. Igazából csak a saját szilveszteréről mesélt, hogy milyen jól berúgott,  meg olyan furcsán tette ott magát, mintha nem is az anyámmal beszéltem volna. Bár nem vagyok benne már biztos,  hogy valaha visszakapjuk az anyánkat, mindig a remény hal meg utoljára. De NEM HISZEM EL, HOGY NEM HIÁNYZIK NEKI A KÉT GYEREKE, hát komolyan mondom. Na, nem is idegesítem magam.

Én cukiba az iskolapadban.  De régen volt!!!  Alig bírtam ki a sulis napokat, most meg már hiányzik.

 

<3 <3 <3