Ez annyira igazságtalan. Teljesen kivagyok, amikor az öcsém ilyeneket ír. Én is itt bőgök munka közben. És pont most írja, mikor már vasárnap találkozunk! Hát nem teheti ezt velem.
Bűntudatom van, nyilván, ő ott van egyedül, anya nélkül, nővér nélkül..
Most gonosz vagyok? Hoznám őt ki magamhoz, ha akarna jönni ebbe az országba, meg ha leérettségizett volna már, de még van szegénynek egy fél éve.
És hát ő sem tudja mit akar még..egyetem? Az a gazdag szülők gyerekeinek a szórakozása (tisztelet a kivételnek)
Szóval még eldönti.
De most ajh, tiszta szomorú lettem, hiányzik a szerelmem is, még itt kell ülnöm nyolc órát és már kajám sincs. Na jó, még van nálam két kis csoki.
Olyan szentimentális vagyok. Meg álmodozó. Mindig elképzelem azt a hatalmas házat, aminek több különbejárata van és sokan lakunk ott, többek közt mi Gyurival, a gyerekeink, Anya, a Gyuri anyujáék, tesóm...
Annyira jó lenne. Amúgy én érzem, hogy az első babám lány lesz. De komolyan. Elsősorban lányneveken fogok gondolkodni. Bár Gyuri kijelentette hogy Fruzsina lesz ő is és kész, de én még kiharcolok egy másik nevet. Vagy legalábbis egy második nevet. Ó, amúgy annak semmi értelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése