Mini Zsini :): 2 nap

Ez a mai az utolsó munkanapom. Még tizenhárom hosszú óra. Néha idegbeteg szenvedélybetegekkel, de már megszoktam. Én is tiszta hülye vagyok, mindig beszólok az utóbbi napokban valamit Gyurinak, amit amúgy nem gondolok komolyan, de azért mégis csinálom, mert egy fogyatékos vagyok sajnos. És tök mindegy, mert ugyanúgy szeret. Bár lehet egyszer elege lesz, de nem szabad olyan miatt aggódni, ami még nem jött el!

Amúgy a tegnapi napom katasztrofálisra sikeredett, de ezt már reggel éreztem, szóval gondolom bevonzottam minden lehetséges rossz dolgot. A fő problémám az volt,hogy reggel ugye a szerelmemmel összevesztem, amit nagyon megbántam, aztán szomorú voltam, aztán bestresszeltem a sok munkától és teljesen kiakadtam! Haza akartam menni, meg minden bajom volt. Ez amúgy lassacskán elmúlt, mert elkezdtem Jóbarátokat nézni, az meg megnyugtat.
De csak ezután jött a következménye!!!! A hasam úgy elkezdeni fájni, mint még soha azelőtt. Nem ott lent, ahogy akkor szokott, mikor megvan és nem is úgy, mint amikor telezabálom magam. Ugyanis eddig ezt a kettő fajta hasfájást ismertem. Na de tegnap, te jó ég!! Legfelülről indult a fájdalom a gyomorszájamtól és aztán szépen ment egyre lejjebb, míg már az egész gyomrom fájt, de annyira hogy a könnyeim is kicsordultak. Így munka közbe. Előnyös.
Egyedül úgy tudtam létezni, ha háttamentem a mosdóba és lefeküdtem a FÖLDRE. Azt hittem már itt a vég, bevettem három fájdalom csillapítot, átnéztem az itteni gyógyszerkészletet, beírtam a Google-ba,hogy vajon mi micsoda, volt egy savas gyomorra valami rágótabletta, hát olyan rettenetes íze volt, hogy órákig émelyegtem utána.
Olyan három-négy óra múlva kicsit jobb lett, tudtam már ülni is, ettem is, és akkor elviselhetővé vált a dolog. Szerencsétlenségemre tegnap is sok volt a meló... Aztán mire hazaértünk, megint úgy elkezdeni fájni,hogy bőgtem, Gyuri meg lefektetett az ágyra, simogatta a hasam jó sokáig. Bevettem még vagy négy gyógyszert, aztán simán el tudtam aludni. Rákerestem amúgy, hogy mitől lehet ez, lehet akár epekő is (úristen) de simán a stressztől is lehet, és hát nálam az a valószínűbb.
Ma reggel is haraggal váltunk el, bár nem olyan komolyan, mint tegnap de azért félek, hogy nehogy előjöjjön a fájás, mert belehalok.
De most nem stresszelek, mert holnap indulunk haza. Nagynénim azt mondta, a határ után hívjam fel egyből! Vasárnap megy ki az egész család mamiékhoz Monostordűlőbe, mert papa szülinapját ünnepeljük, hatvanöt éves lett hihi. Valamelyik nap vele álmodtam, hogy ketten beszöktünk egy lagziba és jól bekajáltunk.
Szóval remélem hazaérünk vasárnap délutánra, de igazából az a lényeg, hogy egyáltalán hazaérjünk. Én meg itt pluszba stresszelem szegény Gyurit, pedig hosszú út áll előtte.
Jaj de jó lesz két hétig nem dolgozni! Tegnap azért elég szégyen volt tőlem, hogy úgy összeomlottam, de azért sok egymás után húsz napig napi 13 óra..még ha nem is olyan kemény munka ez. Mert egyáltalán nem az. Inkább mentálisan megterhelő.
De igazából nem összeomlanom kéne, hanem büszkének lenni magamra. Ha most nem kellett volna betennem 300 eurómat a kasszába, akkor elhalmoznám magam mindenféle ajándékkal.XD De majd januárban.
Amúgy Gyuri anyukája venni akar nekem karácsonyi ajándékot és Gyurit kérdezte, hogy mire vágyom, ő meg elmondta, hogy csizmára. Mondom istenem, miért nem sálat mondtál vagy pénztárcát? Egy csizma tiszta drága. És tényleg akarok, kár otthon ki is néztem párat, de elég sokba kerülnek, szóval megveszem magamnak.
Hétfőn nyitásra megyek a Fórumba, olyankor talán még nincsenek ezren és nem kell várni a próbafülkékre, meg a pénztárnál egy másfél órát.
Anya volt olyan kedves, hogy nem fizette az otthoni Vodafone előfizumat, összegyűlt rendesen, meg kikapcsolták meg büntetés meg stb, szóval azt is el kell intéznem hétfőn, bár nem tudom, honnan szerzek ötvenezer forintot.
Majd ott helyben aggódom miatta.