rainy days

 

A tegnapi napom iszonyat stresszesen telt itt a munkában. Igazából magam miatt imádkoztam, hiszem nem akartam egyedüli dolgozóként maradni az irodában,  hogy aztán újra nekem kelljen minden nap egésznapoznom.  Igazából a főnök is tudja nagyon jól, hogy egész napokat dolgozni nem normális. Tudja, hogy nekem kaját kell főznöm, sütöm, takarítani, mosni, a barátommal lenni és pluszba ugye van egy hobbim is, az edzés, ami napi csupán másfél órát vesz el az életemből, de 13 órányi munka mellett erre egyszerűen nincs idő. Meg semmire. Max ha felkelek korán, még az ebédet megcsinálom, mire a szerelmem kettőkor hazaér, de ennyi. Bepakolom, elindítom a mosógépet és a mosogatógépet, aztán persze szegénynek kell kipakolni, mikor hazamegy. Mármint munkamegosztás van természetesen,  főleg, hogy eddig sokat dolgoztam,  aztán rámaradt egy csomó minden. De mióta félnapozgatok, meg tudok csinálni végül is mindent.
Na, erre este David, a régi munkatársam felhívott, hogy egész héten mindennap én dolgozok és újra vele. Mire benyögtem egyet, elkezdi baj?  Mondom dehogy, dehogy, csak nem akarok egésznapozni újra
...Azt felelte, a főnökkel beszéljem meg. Hát majdnem sírtam már. Nagyon kiakadtam,  én annyira megörültem, hogy végre vége ennek a kibírhatatlan mennyiségű munkának, és aztán újra összeomlik minden. Írtam a fönőknek, hogy ha van egy perce, jöjjön már be.
Este zárás előtt bejött és nagyon rendes volt. Dumáltunk sokat, leginkább Patrickről meg a rendőrségi helyzetről is, de rögtön azt is mondta, hogy egy másik srácot kért meg, hogy dolgozzon itt velem fél napokban.
Majdnem megöleltem, olyan boldog lettem!
Mesélte, hogy mikor Patrick jelentkezett az állásra, ő valamiért rögtön azt mondta rá, hogy nem, ne vegyük fel, de a másik főnök, Jürgen erősödött.  Aztán beszélgetett is Patrick -kal és egyszerűen érezte belül, hogy nem szabad felvenni,  nem lesz jó vége. De aztán már a srác is könyörgött, hogy mennyire kell neki a munka és neki ugye jószíve van és ezért mégis rábólintott, hogy na jó, gyere. De milyen rossz döntés volt ez, hát mi történt. Mostantól egy köcsög lesz az emberekkel és távolságtartó, vége a jószívűségnek. Sajnáltam szegényt, mert tudom, hogy aki tényleg igazán jószívű, az nem tud rajta változtatni.  Sajnos ez van. Én is mondhatom, hogy nem érdekel anya, nem érdekel Zsoltika, ha megbánt, ugyanúgy egyfolytában aggódom miattuk és nem bírom ki, hogy ne írjak nekik minden egyes nap. Ugyanúgy megbocsájtok az életben olyanoknak is, akik nem érdemlik meg. Nem vagyok haragtartó és kész. Mindenkinek adok esélyt, akár többet is. Nyilván nem jó dolog ez, de nem könnyű ám változtatni rajta. Mert a bűntudat érzése meg aztán igazán felemészti az embert. Ha egyetlen bántó szót is szólok valakinek, még ha egy idegen is, utána nagyon sokáig gyötör a lelkiismeretem. Főleg, ha esetleg valami szerettemnek mondok olyat vagy kapunk össze valamin. Hát borzalmas. Egyszerűen muszáj elmondamom utána,hogy mennyire sajnálom,  másképp nem bírom ki.
Régen amúgy nem voltam ilyen. Régen szinte sosem kértem bocsánatot semmiért, pedig hibáztam bőven. De hát, egyszer fel kell nőni.
Ma végre hátha eljutok a dm-be, bár nincs kedvem vásárolgatni ilyen szar időben. Állandóan zuhog az eső. Remélem este nem fog, mert akkor még az edzőteremig se megyek el, nem fogok úgy járni, mint a múltkor. Xd Tanultam belőle.

 a nárciszomon minden virág kinyílt!  🌸 Csak kár, hogy nem süt a nap. :(

 Amikor reggelente még van időd elindulni a munkába, szóval csinálsz pár képet, aztán a tizedik után észreveszed, hogy rohannod kell, mert el fogsz késni. xD

És ma a főnökkel nyitottam, mert Patrick benyúlta a kulcsokat is, szóval zárcsere meg minden lesz ma.

Imádom, olyan finiiii❤❤❤❤❤

 
nagyon szerelmes vagyok! Mindketten azok vagyunk<3