Már olyan régen veszekedtünk Gyurival, hogy tegnap már valószínűleg itt volt az ideje, mert sikeresen összekaptunk. Konkrétan azon, hogy ő nem bízik bennem száz százalékosan, de állítása szerint senkiben sem. És én megértem, hogy féltékeny, de azért több bizalmat érdemlek azok után, hogy semmit nem is csináltam, sőt hímnemű emberrel nem is beszéltem már mióta, mert tudom, hogy bántaná. Szóval, na, nem ezt érdemlem. Hogy gyanakodjon meg ilyenek. Még ha az előző kapcsolataiban át is lett verve, én más ember vagyok, nem azok. De amúgy őszintén bevallom, hogy régen tényleg más voltam, önző, hisztis, szó ami szó, egy hülye picsa, de nagyrészt színjáték volt, bár nem tudom miért. Amúgy mindig is nagyon érzékeny voltam és így próbáltam védeni magam, aztán meg eléggé belejöttem ebbe a nincs szükségem senkire, leszarok mindent dologba. Csakhogy nem volt igaz és mostmár felvállalom, hogy igen, egyedül nehéz, egyedül nem megy. Nem vagyok már olyan makacs és képes vagyok a megbocsátásra, bárkinek az életemben. Nem érzek semmi negatív érzést, ha olyanokra gondolok, akiket korábban "utáltam" vagy akikkel összevesztem. Ilyen már nincs bennem és kész.
Nem merem kijelenteni, hogy felnőttem, mert nem teljesen igaz és nem is akarok. De azért tény, hogy változik az ember és fejlődik.
Azelőtt Debrecent is utáltam,mert unalmasnak tartottam, de mostmár hiányzik. Meg úgy minden. Fura, de jólesik. 😊
Kávé, kávé, kávé ☕ Már nem bírok fent lenni! Még négy nap munka. Nagy levegő... Kibírom!
Tegnap délelőtt alig voltak, szóval filmet néztem. Szegény csajszi
Ehhez nem volt recept, de ki fogom találni!
Hiányoztok csajok :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése