Most meg nem bírok aludni se azalattapár óra alatt, ami jár nekem a munka mellett, mert semmi sem dugítja ki az orromat. A régi cseppentős Nasivin, na az volt a király, minden megfázáskor a megmentőmnek hívtam és semerre nem voltam ám hajlandó mozdulni nélküle. Ha pedig anya elfelejtett venni, akkor hatalmas hisztit csaptam miatta, mert én bedugult orral képtelen vagyok létezni...Még nappal esküszöm haggyán, igaz, hogy ciki meg orrhang meg minden, na de éjszaka, mikor kénytelen vagy szájon át lélegezni és aztán arra ébredsz, hogy olyan fájdalmasan száraz a torkod, mint a Szahara. Na, ez volt ma hajnalban is.
Még mindig izgulok, mielőtt hazajön, vagy bejön hozzám a munkahelyre. Még mindig napi tízszer elmondjuk egymásnak, hogy mennyire szeretjük, imádjuk a másikat. Sőt, szerintem harmincszor is.
Még mindig írunk egymásnak minden nap édes kis sms-eket, és hagyunk egymásnak üzenetet kis cetliken otthon.
Még mindig rettenetesen felzaklat, ha összekapunk valamin és nem nyugszom, amíg ki nem békülünk és meg nem bizonyosodok róla, hogy minden rendben van. Egyszerűen nem tudok sokáig dühös lenni vagy leszarni. Talán pár percig, de aztán rettenetesen megbánom.
Még mindig meglep majdnem minden nap valami kis meglepetéssel, vagy ajándékkal, ami lehet egy kinder maxiking, egy cappuccino, vagy egy ezüstgyűrű is akár. ❤ És én annyira borzasztóan örülök mindennek! Imádom őt!
Szóval nagyon szerencsésnek mondhatom magamat. Köszönöm!! ❤
Két nap és vége ennek az évnek. Azt hiszem, rengeteget változtam ebben az évben, sokkal többet, mint azelőtt valaha. Belőle értem, nem külsőre.
Sajnos beleolvasgattam néha-néha a régebbi blogomba, és nem győzöm szégyellni magam a sok ronda dolog miatt, amit leírtam. Most pedig bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, és főleg azoktól, akiket ismeretlenül ítéltem meg. És írtam pár gonosz dolgot exekről is, amit szintén nagyon nagyon sajnálok. Mintha akkor nem is én lettem volna.
De persze innentől másképp lesz, mert a hozzáállásom jelentősen megváltozott. Ezekkel az emberekkel nyilván nem fogok túl sokszor találkozni már, mert más országban élek, de tényleg mindent sajnálok és a jövőben már sosem leszek olyan, mint amilyen akkor voltam. :)
